Zajácz Edina Csöndmadár – Ptica tišine

Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –

Csöndmadár

Én minden nap előtted térdepelek, s ha néha angyalok lóbálják béna lábaidat,
kristályhangod végtelenjén felnevetek,
mint jó anya, bíztatnálak:
- Indulj csak, indulj az útra, fiam!
Magamhoz szorítom világod súlytalan álmait,
és nézem, ahogy öröklétű forrás fakad
apró kezed vékony ágaiban.
S míg bennem egymás hegyén-hátán fuldokolnak a szavak,
tekinteted túlvilág-fényében fürdetsz,
és vállamra ülteted báránylelkű csöndmadarad.

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1051478041590002&set=a.572823129455498.1073741829.100001834493058&type=3&theater

Ptica tišine

Svaki dan ispred tebe klečim, i ako tvoje uzete noge katkad anđeli ljuljaju,

nasmijem se na beskraju tvog kristalnog glasa,

kao dobra majka, bodrila bi te:

– Kreni, kreni sine moj!

Snove tvog bestežinskog sveta grlim

i gledam kako na granama tvoje sićušne ruke

večni izvor izvire.

I dok u meni reči na gomili se dave,

u vanzemaljskom sjaju tvog pogleda me kupaš

i tvoju krotku pticu tišine na ramena mi staviš.

Prevod: Fehér Illés