Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2016. március 21., hétfő

Örkény István Mindig van remény – Uvek ima nade – There’s always hope – Die Hoffnung stirbt nie


Képtalálat a következőre: „örkény istván”

Örkény István – a portrészobor Szlávics László alkotása

Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.



Mindig van remény
– Egy kripta különben sem olcsó – közölte a tisztviselő. – A legkevésbé a főútvonalon. – Nem kell neki a főútvonalon lenni – mondta az érdeklődő. – Az a fontos, hogy betonozva legyen.
– Betonozva? – hökkent meg a tisztviselő. – Szokatlan, kérem. De azért lehet.
Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára. Az érdeklődő azonban kijelentette, hogy nem baj.
Rágta a körmét. Gondolkozott.
– Továbbá – mondta – kell bele egy cső.
– Miféle cső? – kérdezte a fekete ruhás tisztviselő.
– Magam sem tudom.
Mint egy kémény. Mint egy kürtő. Mint a hajókon. Vagy amilyen a borospincékben van. A mérnök, akit a tisztviselő odahívott, elég lassú észjárású volt. Kétszer is elmagyaráztatta magának a dolgot, s még utána is csak hümmögött.
– Ha meg szabad kérdezni – kérdezte –, miből legyen az a cső?
– Azt már önöknek kellene tudni – mondta kissé türelmét vesztve az érdeklődő.
– Palából jó lesz? – kérdezte a mérnök. – Vagy inkább kitéglázzuk? Vagy legyen egyszerűen valamilyen fém?
– Ön mit ajánl? – kérdezte az érdeklődő.
– Én semmit sem értek az egészből – mondta a mérnök. – De a legkézenfekvőbb volna a pala.
– Legyen pala – mondta az érdeklődő, és mélázva nézte a nehéz felfogású mérnököt. – Továbbá – mondta aztán – be kellene vezetni a villanyt.
– A villanyt? – bámultak rá mind a ketten. – Minek oda villany?
– Jó kérdés – mondta bosszúsan az érdeklődő. – Hogy ne legyen sötét.
Uvek ima nade
– Kripta ionako nije jeftina – saopštio je službenik. – Pogotovo ne na glavnoj cesti.
– Ne treba biti na glavnoj cesti – rekao je znatiželjnik. – Bitno je da bude betoniran.
– Betoniran? – iznenadio se službenik. – Neubičajeno je. Ali je moguće.
Sklonio otkucan cenovnik. Na stranici bloka na brzinu je napravio računicu; betonirana kripta, bez nadgrobnog spomenika i na sporednoj cesti je itekako skupa. Ali znatiželjnik je izjavio da nije problem.
Grickao nokte. Razmišljao.
– Nadalje – rekao je – treba da ima unutra i jedna cev.
– Kakva cev? – pitao je službenik u crnom odelu.
– Ni sam ne znam. Kao neki dimnjak. Kao odžak. Kao na brodovima. Ili u nekim vinskim podrumima.
Inženjer, koga je službenik pozvao spore pameti bio. Dva puta je tražio da mu se objasni o čemu se radi, ali i nakon toga je samo mucao.
– Ako smem pitati – pitao je – iz čega da bude ta cev?
– E, to vi treba da znate – rekao je gubeći strpljenje znatiželjnik.
– Hoće li biti dobro iz škriljaca? – pitao je inženjer. – Ili da gradimo iz cigle? Ili neka bude jednostavno iz metala?
– Šta vi predlažete? – pitao je znatiželjnik.
– Ja ustvari ništa ne razumem – rekao je inženjer. – Ali prirodno bi bilo da bude od škriljaca.
– Neka bude od škriljaca – rekao je znatiželjnik I zamišljeno gledao inženjera spore pameti. – Nadalje, rekao je malo kasnije – trebalo bi uvesti i struju.
– Struju? – blenuli su obojica. – Čemu tamo struja?
– Dobro pitanje – rekao je znatiželjnik gnevno. – Da ne bude mraka.

Prevod: Fehér Illés
Mindig van remény
– Egy kripta különben sem olcsó – közölte a tisztviselő. – A legkevésbé a főútvonalon. – Nem kell neki a főútvonalon lenni – mondta az érdeklődő. – Az a fontos, hogy betonozva legyen.
– Betonozva? – hökkent meg a tisztviselő. – Szokatlan, kérem. De azért lehet.
Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára. Az érdeklődő azonban kijelentette, hogy nem baj.
Rágta a körmét. Gondolkozott.
– Továbbá – mondta – kell bele egy cső.
– Miféle cső? – kérdezte a fekete ruhás tisztviselő.
– Magam sem tudom.
Mint egy kémény. Mint egy kürtő. Mint a hajókon. Vagy amilyen a borospincékben van. A mérnök, akit a tisztviselő odahívott, elég lassú észjárású volt. Kétszer is elmagyaráztatta magának a dolgot, s még utána is csak hümmögött.
– Ha meg szabad kérdezni – kérdezte –, miből legyen az a cső?
– Azt már önöknek kellene tudni – mondta kissé türelmét vesztve az érdeklődő.
– Palából jó lesz? – kérdezte a mérnök. – Vagy inkább kitéglázzuk? Vagy legyen egyszerűen valamilyen fém?
– Ön mit ajánl? – kérdezte az érdeklődő.
– Én semmit sem értek az egészből – mondta a mérnök. – De a legkézenfekvőbb volna a pala.
– Legyen pala – mondta az érdeklődő, és mélázva nézte a nehéz felfogású mérnököt. – Továbbá – mondta aztán – be kellene vezetni a villanyt.
– A villanyt? – bámultak rá mind a ketten. – Minek oda villany?
– Jó kérdés – mondta bosszúsan az érdeklődő. – Hogy ne legyen sötét.
There’s always hope
"Of course a crypt will cost you, especially along the main route," the clerk cautioned his new customer. "It doesn't have to be on the main route," the customer explained. "Provided the lining is made of concrete."
"Did you say concrete?" the clerk asked, visibly taken aback. "That is a most unusual request. But it can be attended to."
He pushed the standard price list to the side and made new calculations on a fresh slip of paper. A crypt lined with concrete, even without a tombstone thrown in, and lying on a side path, would still come with a stiff price tag. But the customer said he did not mind. Then he began to bite his nails.
"By the way," he added after some time. "The crypt will have to have a funnel."
"What sort of funnel?" the clerk, who we might add was appropriately dressed in black, asked.
"I'm not sure," the customer confessed. "Something like a chimney. Or a conduit. Or like what they have on boats. Or in wine cellars, if you know what I mean."
The clerk did not know what the customer meant. The engineer who was summoned at this point was not much help either. He had to have everything explained to him twice over, and even then he just hemmed and hawed.
"If I may ask," he ventured, "what should this funnel be made of?"
"That is entirely up to you," the customer said. "You are the expert."
"May I suggest slate?" the engineer said. "Or would you prefer brick? Or plain metal?"
"What do you recommend?" the customer asked. "Frankly," the engineer said, "I don't understand any of this. Why not stick to slate?"
"Slate will do just fine," the customer said, relieved they had got that out of the way at last. Then occupied with some new problem, he fixed the engineer with his eye. "Ah … just one more thing," he added. "The crypt must be wired for electricity." "Electricity?" the clerk and the engineer piped in unison. "What on earth for?"
"To light up the place," the customer said. "I have a mortal fear of the dark. 


Translated by Judith Sollosy
 
Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/%C3%96rk%C3%A9ny_Istv%C3%A1n-1912/Mindig_van_rem%C3%A9ny/en/1899-There%E2%80%99s_always_hope


Mindig van remény
– Egy kripta különben sem olcsó – közölte a tisztviselő. – A legkevésbé a főútvonalon. – Nem kell neki a főútvonalon lenni – mondta az érdeklődő. – Az a fontos, hogy betonozva legyen.
– Betonozva? – hökkent meg a tisztviselő. – Szokatlan, kérem. De azért lehet.
Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára. Az érdeklődő azonban kijelentette, hogy nem baj.
Rágta a körmét. Gondolkozott.
– Továbbá – mondta – kell bele egy cső.
– Miféle cső? – kérdezte a fekete ruhás tisztviselő.
– Magam sem tudom.
Mint egy kémény. Mint egy kürtő. Mint a hajókon. Vagy amilyen a borospincékben van. A mérnök, akit a tisztviselő odahívott, elég lassú észjárású volt. Kétszer is elmagyaráztatta magának a dolgot, s még utána is csak hümmögött.
– Ha meg szabad kérdezni – kérdezte –, miből legyen az a cső?
– Azt már önöknek kellene tudni – mondta kissé türelmét vesztve az érdeklődő.
– Palából jó lesz? – kérdezte a mérnök. – Vagy inkább kitéglázzuk? Vagy legyen egyszerűen valamilyen fém?
– Ön mit ajánl? – kérdezte az érdeklődő.
– Én semmit sem értek az egészből – mondta a mérnök. – De a legkézenfekvőbb volna a pala.
– Legyen pala – mondta az érdeklődő, és mélázva nézte a nehéz felfogású mérnököt. – Továbbá – mondta aztán – be kellene vezetni a villanyt.
– A villanyt? – bámultak rá mind a ketten. – Minek oda villany?
– Jó kérdés – mondta bosszúsan az érdeklődő. – Hogy ne legyen sötét.
Die Hoffnung stirbt nie
»Eine Krypta ist ohnehin nicht billig«, sagte der Beamte.
»Schon gar nicht in einer Hauptstraße.«
»Sie muß nicht in einer Hauptstraße liegen«, sagte der Kunde. »Wichtig ist nur, daß sie betoniert ist.«
»Betoniert?« stutzte der Beamte. »Das ist ungewöhnlich. Aber möglich.«
Er legte die gedruckte Preisliste beiseite. Auf einem Stück Papier überschlug er schnell die Kosten; eine betonierte Krypta, ohne Grabstein - selbst in der Nebenstraße kam man noch auf einen stolzen Preis. Der Kunde aber verkündete, das sei kein Problem.
Er kaute an den Nägeln. Er dachte nach.
»Außerdem«, sagte er, »brauchen wir ein Rohr.«
»Was für ein Rohr?« fragte der schwarzgekleidete Beamte.
»Ich weiß auch nicht. So was wie einen Schornstein. Einen Schlot. Wie auf Schiffen. Oder wie es sie in Weinkellern gibt.«
Der Ingenieur, den der Beamte hinzurief, war etwas schwer von Begriff. Er ließ sich die Sache gleich zweimal erklären, und selbst dann war er noch skeptisch.
»Woraus soll denn dieses Rohr sein, wenn man fragen darf?« erkundigte er sich.
»Das müssen schon Sie wissen«, sagte der Kunde. Allmählich verlor er die Geduld.
»Ist Schiefer in Ordnung?« fragte der Ingenieur. »Oder sollen wir es mauern? Oder soll es einfach aus irgendeinem Metall sein?«
»Was empfehlen Sie?« fragte der Kunde.
»Ich verstehe zwar gar nichts mehr, aber am naheliegendsten wäre Schiefer«, sagte der Ingenieur.
»Gut, dann aus Schiefern, sagte der Kunde und betrachtete nachdenklich den schwerfälligen Ingenieur. »Außerdem«, sagte er dann, »muß die Krypta ans Stromnetz angeschlossen werden.«
»Ans Stromnetz?« Nun starrten ihn beide an. »Wozu brauchen Sie denn da Strom?«
»Was für eine Frage«, sagte der Kunde ärgerlich. »Damit es nicht dunkel ist.« 


Übersetzung: Terézia Mora

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/%C3%96rk%C3%A9ny_Istv%C3%A1n-1912/Mindig_van_rem%C3%A9ny/de/1896-Die_Hoffnung_stirbt_nie

1 megjegyzés: