Hurt Judit Kéretlenül - Nepozvano

Hurt Judit Budapest, 1957. november 06. –

Kéretlenül Kéretlenül jöttél és kéretlenül mentél mint a nap, mikor nyugszik, majd felkél meleg sugaraiddal féltőn kényeztettél most a rideg éj végtelenségébe szöktél Mikor színes délibábokkal játszadoztunk álmainkba éji csillaggyöngyöket fontunk álmainkat - álmodtuk, a pirkadatot vártuk akkor úgy hittük, soha nem lesz múltunk Nem várom a napnyugtát, kéretlen jöttét mi álomittas volt, az most szürke rémkép mint koldus - könyörgöm a napfelkeltét lángvörös fénye űzze el emlékképét

Nepozvano Napozvano si došao i nepozvano otišao kao sunce, silazi, zatim ustane ujutro, toplim zracima si me netremice milovao pa u surov beskraj tame pobegao Kad smo obojenim priviđenjima igrali u snove sjajne bisere od zvezda nizali vlastite snove sanjali, zoru čekali i verovali, prošlost nećemo dočekati Nepozvan zalazak sunca ne čekam što je ures bio, siva sablast je sad, poput ubogara – svanuća preklinjam spomena nek otera njegov purpuran sjaj  Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.poet.hu/vers/162838