Paulovics Tamás Babilon – Vavilon

 

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

 

 

Babilon

 

                                          ,,Ne engedj több tavaszt, Babilon,

                                           a házak roskadoznak a ragyogástól "

 

                                                                                   Bánki Éva

 

Szülővárosom, Babilon...!

   Utcáid, tetőid, tereid jól ismerem, aranyszobraid,

szökőkútjaid, édes gyümölcsöktől roskatag függő kertjeid

ezerszer meg ezerszer láttam.

   Hatalmas templomod hűs termiben sokszor múlattam

az időt gyönyörűséges papnőivel a szerelemnek.  

   Lassú sodrású folyód partján láttam a hűvös, bíborló

hajnalokat, a déli órák izzó, tékozló őrületét,

a vérpiros alkonyokat, ahogyan meghódította őket a sötétség.

   Gyönyörűséges kapudon számtalanszor lovagoltam ki

vadászni királyi vadállatokra.

   Szülővárosom, Babilon, köszönöm,

hogy fiad és urad lehettem.

 

   Kaputornyaidból jól látni a barbár hordákat,

ahogy elözönlik körötted a síkságot

és sátraik sokasága tengerként ölelik körbe falaidat.

 

    Babilon! Szerelmetes városom!  

    Nem akarom látni pusztulásod.

    Holnap hajnalban hű harcosaimmal

    kitörök a keleti kapun.

   

Életem adom érted, Babilon!

 

Rossz fiad voltam, nem tudtalak megvédeni.

 

 

Forrás: http://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/paulovics-tamas--babilon.html

 

 

 

Vavilon

 

                                      „Ne dozvoli više proleća, Vavilone,

                                       od blistanja se ruše kuće”

 

                                                                              Eva Banki

 

Rodni grade moj, Vavilone...!

   Dobro poznajem tvoje ulice, krovove, trgove, tvoje zlatne statue,

fontane, slatkim plodovima prepune bašte na padinama

hiljade i hiljade puta video.

   U hladovitoj odaji tvoje ogromne crkve često sam se

sa prekrasnim sveštenicama ljubavi družio.

   Uz obalu tvoje reke polaganog toka sam sveže, rumene

zore, užareno, rastrošno ludilo podneva,

kako kao krv crvene sutone osvaja mrak doživeo.

   Preko tvoje prekrasne kapije sam bezbroj puta jahao

u lov na divljač kapitalce.

   Rodni grade moj, Vavilone, zahvaljujem se

što sam ti sin i gospodar mogao biti.

 

   Iz tvojih kupola se vidi kako divlje horhe

ravnicu oko tebe preplave

i sa mnoštvom šatora poput mora oružuju tvoje zidove

 

   Vavilone! Ljubljeni grade moj!

   Ne želim tvoj propast videti.

   Sutra kad svane probiću

   sa svojim borcima preko istočne kapije.

 

Vavilone, za tebe život dajem.

 

Loš sam ti sin bio, odbraniti nisam te mogao.

 

Prevod: Fehér Illés