A. Túri Zsuzsa: Összekapaszkodva – Zagrljeno

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Összekapaszkodva Valaki régóta követ Az utamon, Lépésről lépésre, Keze a vállamon, Valaha ismertem, Valaha szerettem, Úgy rémlik, kértem is, Maradjon mellettem, De az út rögös lett, Hosszabb, mint gondoltam, Én sem vagyok már oly Vakmerő, mint voltam, Bezárult a szívem, De ő csak jön velem, Szólnék, de nem tudok, Küldeni nem merem. Ki tudja mért van itt, Ki tudja, mit vár még, Ha szívéhez egyszer Új utat találnék, Megkérdezném talán, Miért hisz még bennem? Miért nem enged el, Hogyha el kell mennem? Összekapaszkodva Lépkedünk és tudom, Sokáig így lesz még: Keze a vállamon, Szótlanul s remélve Hogy túl a közönyön, Megállok majd egyszer, S mindezt megköszönöm.

Zagrljeno Odavno me Već neko prati, Iz koraka u korak, Na ramenu mi je njegova ruka, Nekad sam ga poznavala, Nekad ga volela, Čini mi se da sam ga i molila, Neka ostane, Al cesta je glibava postala, Duža, no što sam mislila, Ni ja nisam više tako Odvažna, kao što sam bila, Zatvorilo mi se srce, Ali on sa mnom korača, Oglasila bi se, ali ne mogu, Odaslati ga kako bi smela. Ko zna zbog čega je tu, Ko zna, šta još čeka, Ako bi do njegovog srca Novu stazu našla Možda bi upitala, Zašto još ima u meni poverenja? Ako već otići moram, Zašto me ne pušta? Zagrljeno Koračamo i znam, Još ćemo dugo tako: Na mom ramenu mu je ruka, Šutke i nadajući se Da s one strane nehaja Staću jednom I za sve ću biti zahvalna. Prevod: Fehér Illés

Forrás: A. Túri Zsuzsa: Befejezetlen szimfónia, Underground kiadó, 2016. 20-21. oldal