Csák Gyöngyi Kisvaszar,
1950. április 28. –
|
Elképzelem
Halálhírem hallatán
átadja magát a fájdalomnak majd erőtlenül vonszolódik és dől egy törzsét kínáló magányos fához, hogy sebesre harapja gyáva nyelvét, melyen kimondhatatlanok vakognak…
de nem; idővel
minden fájdalom tompul, az élő meg helyet keres egy másik élőben magának. |
Zamišljam
Povodom
vesti moje smrti
predaje
se
bolu
potom
nemoćno
se vuče
i
naslanja sa na ponuđeno
stablo
samotnog drveta,
da do
ranjavanja grize
svoj bedan
jezik na kojem
neizrecivo
muca…
al ne;
s vremenom
svaka
bol se stiša,
a taj
ko živi svoje mesto
u drugom
živom biću potraži.
Prevod:
Fehér Illés
|
!
VálaszTörlés