Vincze Andrea Victória Van – Postoji

Vincze Andrea Victória Kazincbarcika, 1972. október 04. –

Van Van az a május, ami már felmelegít és rám ragyog, amikor magammal is állandó egységben vagyok... Van az a tavasz, amit esőben ázva is szeretek, amikor vizesen és ostobán is a lélek-tündéred lehetek... Van az a hajnal, amikor kipirul szerelmünktől az élet, ahogy bőrömhöz ér a kezed, s vágyad álmosan is éget... Van az a pillanat, amikor kinyílik szívemben egy ablak szótlanul, ahol meghasad az idő, s lényegünk összeolvad feloldhatatlanul... /2016, május/

Postoji Postoji taj maj, što me već ugrija i meni sjaji, kad i sama sa sobom u stalnom jedinstvu sam… Postoji to proleće, šta i po kiši volim, kad mokro i glupavo vila tvoje duše mogu biti… Postoji ta zora, kad od naše ljubavi život zarumeni, kako ti ruka moju kožu dotiče i tvoja žudnja me i u polusnu prži… Postoji taj tren, kad u mom srcu jedan prozor šutke se otvori, gde se vreme rascepa i naša bića nerastvorljivo se stapaju… /maja 2016./ Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző