Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
A másikét is mondjuk
1 Tudtam: a szeplőket ott, az orr tövében. A furcsálkodva fürkésző tekintetet. A nevetőráncok nélküli félmosolyt. A csaknem nyílt várakozást – lássuk, mire megy most? –, s tudtam (akkor még) a szeme
színét is, a visszavonulás pillanatában.
Tudtam, hiába próbáltam megtörténni. Az okát viszont csak most tudom — nem voltam eléggé kíváncsi a történetére. 2 Nyilván eszembe sem jutott, hogy létezhet másik történet is. Hiszen akkor és ott pont azok a szeplők történtek meg velem az orra tövében, a nevetőráncok nélküli félmosoly, a zavarba ejtő, csaknem nyílt várakozás, a szeme színe a visszavonulás pillanatában, meg az, hogy nem voltam képes megtörténni. 3 Nem csupán idő, de távolság is kellett hozzá, hogy aztán beszélni tudjak neki a saját történetemről, ezzel egyben – ha csak áttételesen is – rákérdezve végre az övére. Nem ért meglepetés- ként a leveleimre érkezett válasz. Végleg lekéstem róla, hogy megtörténjen. 4 Egyikünk sem sejthette, hogy megtörténtünk mégis, egymásnak is. Úgy váltunk szót róla, mint akik évtizedekig készültek rá, s meg sem lepődünk rajta, hogy közben a másik történetét is mondjuk. És még mindig csak ismerkedünk magunkkal. Történetünkkel, amely még tart. Mióta bizonyossá vált, jóformán másról se tudok beszélni. |
Pričajmo i priču
drugog
1
Znao sam za pege, tamo, tik uz nosa.
Za začuđeno istraživački pogled.
Za poluosmeh bez bora smeha.
Za skoro otvoreno isčekanje – da vidimo,
šta će sad? – i (tad) sam još znao i za boju oka
njenog, u trenutku povlačenja.
Znao sam, zalud sam hteo da se dogodi.
Ali razlog tek sad shvatam – za njenu priču
nisam pokazao dovoljnu znatiželju.
2
Valjda nisam se ni setio, da bi mogla
postojati i druga priča. Jer tad i tamo
sa mnom baš one pege tik uz nosa
su se dogodile, onaj poluosmeh
bez bora smeha, ono zbunjujuće,
skoro otvoreno isčekanje, boja njenog oka
u trenutku povlačenja, i to,
da nisam bi sposoban dogoditi se.
3
Ne samo vreme, nego je i udaljenost
trebalo za to, da o vlastitoj priči
mogu njoj govoriti,
a s tim ujedno
– makar i posredno – konačno
upitati i za njenu priču. Odgovor na
moja pisma nije me iznenadilo.
Bez sumnje sam zakasnio da bi se dogodilo.
4
Nismo ni slutili, da smo se ipak dogodili,
i jedni drugom. I mišljenja tako razmenjujemo,
kao da smo se za to decenijama spremali,
i nismo ni iznenađeni da istovremeno
i priču drugog kazujemo, I još uvek sami
sa sobom se upoznajemo. Sa vlastitom
pričom, koja još traje. Otkad mi je to postalo
jasno, maltene ni o čemu drugom ne pričam.
Prevod: Fehér Illés
|
!!!
VálaszTörlés