Lukács
Flóra Budapest 1994. január 24. –
|
Üveggolyó
Padkán ülve, szétvetett lábakkal
a szétnyílt kagylócsont közül
harapom ki a húst.
Lehunyom a szemem.
Így könnyebb elképzelnem bármit:
felhőkarcolók árnyékában tömbházakat,
bambusszal benőtt épületeket,
szmogtól felpuffadt eget,
piacok standjain áradó giccset,
hazavinném neked mindet:
a szétvizezett alkoholt,
a kakaólevéllel hígított Marlborót,
a megfizethetetlen antikboltból
a legkisebb amulettet,
a szétázott kalligráfiákat,
a bőrömbe ivódott bűzt,
a hajamra ragadt szmogot,
az állatkertben szűkölő rab vadak
tekintetét,
a tavak és a folyók hűvös ölét,
az indulásokat és érkezéseket.
A távolság köztünk,
mint giccses üveggolyó
kiszínezi a valóságot,
benne apró tárgyak, flitterek
és dobókocka idő.
|
Staklena kugla
Razbacanim
nogama na banku sedeći
meso
između otvorenih
kostiju
školjke grizem.
Zatvaram
oči.
Ovako
mi je lakše bilo šta zamisliti:
stambene
blokove u senci nebodera,
bambusovom
trskom obrasle zgrade,
od
smoga nabreklog neba,
gomile
kiča na tezgama pazara,
sve
bi ti kući odnela:
razvodnjenog
alkohola,
listom
kakaoa razblaženog Marlboroa,
najmanjeg
amuleta
iz
najskuplje antikvarnice,
raspale
kaligrafije,
u
moju kožu upijenog smrada,
na
moju kosu slepljenog smoga,
poglede
zarobljenih zveri iz zoološkog vrta,
blaženstvo
naručja jezera i reka,
polaske
i stizanja.
Udaljenost
između nas
stvarnost
poput šarene
staklene
kugle ulepšava,
u
njoj su sitnice, fliteri
i
kocka za bacanje vremena.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése