Petrőczi Éva A körhinta, No. II. – Vrteška, No. II.

 

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

 

 

A körhinta, No. II.               „sok tarka, szép lova             pár percig fut, ám hona tétova             világ: habozva, lassan elmerül.” (Rainer Maria Rilke, A körhinta, Szabó Ede fordítása)   Nem is körhinta, igazi caroussel ez: a lehető legrilkeibb. Négyen ülünk egy tükrös hintó mélyén, mi, nagyszülők, mosolygunk, egy-egy gyerek – olykor – nagy vígan felvisít.   Bécsi keringő ütemére forgunk csak körbe-körbe, a régi lemezt az idő már jócskán meggyötörte.   A tekintetem elidőzne őreinken, a három, szigorú, harsonás, fehér-arany ruhás, bibliás angyalon, de rám tör valami félelem, s így róluk gyáván elkapom.   Hiába, a vének, hogyha angyalt látnak, legyen bár festett, legyen bár fából, nehezen tudnak felocsúdni a dies irae-riadásból.   Bár napfényünk a gyerekkacagás – a mi világunk: már tétova világ.

Vrteška, No. II.           “mnoštvo šarenih ata          par minuta juri, ali varka je njihova          domovina: kolebljivo, polako potone.” (Rajner Marija Rilke: Vrteška, vlastiti prevod)   I nije ni vrteška, to je pravi karusel: naj prema Rilkeu. U dubini karuce sa ogledalima četvero sedimo, mi, ded i baka, smeškamo se, po koji dečak – kat-kad – veselo krikne.   Na taktove bečkog valcera vrtimo se okolo-naokolo, vreme staru ploču već je dobrano namučio.   Na čuvarima pogled rado bi zadržala, na tri stroga anđela iz Biblije sa trubama u belo-zlatnim odelima, ali skrenem sa njih podozrivo jer me nekakav strah obuzima.   Zalud sve, ako matori anđela vide, makar je naslikana, makar je iz drveta, teško se mogu osvestiti iz zebnje dana Gneva.   Iako sjaj sunca za nas je dečji smeh – naš svet je: već prolazan svet.   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: a szerző