Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2016. június 16., csütörtök

Petrőczi Éva A körhinta, No. II. – Vrteška, No. II.


Képtalálat a következőre: „petrőczi éva”
 
Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –
 
Képtalálat a következőre: „körhinta”
 
A körhinta, No. II.
 
            „sok tarka, szép lova
            pár percig fut, ám hona tétova
            világ: habozva, lassan elmerül.”
(Rainer Maria Rilke, A körhinta,
Szabó Ede fordítása)
 
Nem is körhinta,
igazi caroussel ez:
a lehető legrilkeibb.
Négyen ülünk egy tükrös hintó mélyén,
mi, nagyszülők, mosolygunk,
egy-egy gyerek – olykor –
nagy vígan felvisít.
 
Bécsi keringő ütemére
forgunk csak körbe-körbe,
a régi lemezt az idő
már jócskán meggyötörte.
 
A tekintetem elidőzne őreinken,
a három, szigorú, harsonás,
fehér-arany ruhás, bibliás angyalon,
de rám tör valami félelem,
s így róluk gyáván elkapom.
 
Hiába, a vének, hogyha angyalt látnak,
legyen bár festett, legyen bár fából,
nehezen tudnak felocsúdni
a dies irae-riadásból.
 
Bár napfényünk a gyerekkacagás –
a mi világunk: már tétova világ.
 
Vrteška, No. II.
 
        “mnoštvo šarenih ata
         par minuta juri, ali varka je njihova
         domovina: kolebljivo, polako potone.”
(Rajner Marija Rilke: Vrteška,
vlastiti prevod)
 
I nije ni vrteška,
to je pravi karusel:
naj prema Rilkeu.
U dubini karuce sa ogledalima četvero sedimo,
mi, ded i baka, smeškamo se,
po koji dečak – kat-kad –
veselo krikne.
 
Na taktove bečkog valcera
vrtimo se okolo-naokolo,
vreme staru ploču
već je dobrano namučio.
 
Na čuvarima pogled rado bi zadržala,
na tri stroga anđela iz Biblije
sa trubama u belo-zlatnim odelima,
ali skrenem sa njih podozrivo
jer me nekakav strah obuzima.
 
Zalud sve, ako matori anđela vide,
makar je naslikana, makar je iz drveta,
teško se mogu osvestiti
iz zebnje dana Gneva.
 
Iako sjaj sunca za nas je dečji smeh –
naš svet je: već prolazan svet.
 
Prevod: Fehér Illés
 
Forrás: a szerző
 
 
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése