Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2016. június 6., hétfő

Szegedi-Szabó Béla Szókratész beszéde magához – Govor Sokrata samoj sebi


Képtalálat a következőre: „szegedi szabó béla”

Szegedi-Szabó Béla Zenta, 1970. május 15. –


Szókratész beszéde magához
 
„Mennyi mindenre nincs szükségem.”
                                              Diogenész

Dühöng a nép, a piacon vízzel öntözik
A felforrósodott kövezetet. Fordítsunk
Hátat e mérgező jelennek: a szél
Boros lelkünkbe fúj, a víz cseppjei
Pihenőt ajándékoznak a fáradt elmének.
Csak azt akartam, hogy lásd
Ablakodon át az új világot! Tengernyi
Végtelent, mely előtt nem illik a szó,

Tört kancsó minden gondolat.
A test ráng, a többi mégis halhatatlan?
Mintha valaki intene a távolból: de te
Visszafordulván is maradsz.
Legyen a félelem kevesebb, mint e ruha itt: hisz
Most e nehéz kékség közös halójába hullsz.
Ragadd hát önként
        Magadhoz a méregpoharat.

Govor Sokrata samoj sebi

“Koliko predmeta su mi bespotrebni.”
                                                     Diogen

Besni narod, na pazaru uzavrelu kaldrmu
Vodom zalevaju. Okrenimo leđa
Toj sadašnjosti koja truje: vetar
U naše opijene duše duva, mornom umu
Predah kapi vode daruju.
Samo sam hteo da preko svog prozora
Vidiš novi svet! Nepreglednu
Beskonačnost, ispred koje reči su suvišne,

Svaka misao je razbijen krčag.
Telo se trga, ipak besmrtno je sve ostalo?
Iz daljine kao da neko mahne: ali ti
I osvrnuvši ostaješ.
Neka strah bude manja od tog ruha tu: jer sad
U zajedničku moriju tog teškog plaveta padaš.
Pa čašu otrova
                 oberučke zgrabi.

Prevod: Fehér Illés                                                 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése