Szabó Lőrinc Tárlat: a Sátán műremekei – Izložba: Remek-dela Sotone

Szabó Lőrinc – Bernáth Aurél portréja

Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.

Tárlat: a Sátán Műremekei Boldog, akit pálinka butít, boldog, kit a szépség kápráztat, boldog mind, aki csak részleteket lát. – De ha anya helyett egy isten nyitotta föl szemed, akkor a halálos éjben mindenütt tűz, tűz lobog fel, tűz, tűz kering körötted és te mindenütt őt látod, a mozgó viperalángot, a tüzet, amit széthurcol a mozgó ember a földön, a tengereken, a parázsagyu gondot, a tűzkigyókat látod csak az éjben, a mult s a jövő üveghegyein túl, a nyugtalan önzés gyujtogató parazsát, a tüzet, a tüzet, tűzoszlopokat, aranyrudak és a puskatűz aranyát. Átkozott vagy, ha látni tanultál, átkozott vagy, ha látod: a Sátán mennyi szenny tüzéből festi be a halál gyászpompás keretei közé Műremekét, az Életet: jaj neked, aki látsz, jaj, neked, Isten látó fia, jaj, mert bárhova fordulsz, örökre előtted az idő vándor falain az Ember égő tárlata: számodra nincs butúlni ital, vakúlni szépség, s üss bár karót boldogtalan szemedbe, feléd a végső éjszaka egéről is az olthatatlan tűzvész rémült freskói lobognak!

Izložba: Remek-dela Sotone Sretan je koga rakija mami, sretan je koga lepota čara, sretan je svako, ko tek detalje vidi. – Ali ako mesto majke bog ti je otvorio oči, tad u smrtonosnoj tami svugde vatra, vatra plamti, vatra, oko tebe vatra kruži a ti svugde nju vidiš, pokretnog plamena šarke, vatru šta pokretan čovek širi po zemlji, morima, samo pečal mozgom žara, zmije vatre vidiš u tami, iza staklenih brda prošlosti i budućnosti živ žar nemirne sebičnosti, vatru, vatru, vatrene stubove, zlato zlatnih poluga i vatre oružja. Proklet si, ako si učio videti, proklet si ako vidiš: Sotona među žalom kićene okvire smrti vatrom kolike prljavštine boji svoje Remek-delo, Život: jao tebi, prosvetljenom, jao tebi, prosvetljenom sinu Gospoda, jao, jer bilo gde se okreneš na prolaznim zidovima vremena večno je ispred tebe plamteća izložba Čoveka: nema za tebe napitka što mami, lepote šta čara, u svoje zlosutno oko zalud ćeš kolca zabiti, prema tebi i sa neba konačne tame prestrašene freske neugasive vatre plamte. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://krk.szabolorinc.hu/04/22.htm