Petrőczi Éva A nőcit, hogyha hatvanöt… – Žensku, ako joj je šezdesetpet…

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

A nőcit, hogyha hatvanöt… A nőcit, hogyha hatvanöt, még ne delete-eld, ne töröld, hisz ma is Éva lányaként sugárzik, pöröl és pörög, még most is, akkor is, ha volt-aranysörénye hószín, s ha itt-ott lelke, s porcikája- tört. Vénnek, ifjúnak egyaránt elég – talán – e Föld.

Žensku, ako joj je šezdesetpet… Žensku, ako joj je šezdesetpet, još nemoj delet, nemoj brisati, ta i danas kao Evina kćerka sjaji, krvi se i vrti se, još i sad, čak i sad, kad njena negdašnja zlatna griva boje je snega, i tu i tamo možda članci, duša slomljena. Starom i mladom podjednako je ta Zemlja – valjda – dovoljna. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző