Szoboszlai Judit
|
Gyönyörű vagy…
szemedben
fekete madár átka hiába is rakott fészket és törte félbe a sors két gyermekedből az egyiket…
Gyönyörű vagy!
Behunyt szemmel
is látlak hozzám futsz zöld leveleidről mézédes virágok nyílnak karjaidon elfáradt kövek pihennek arcomra gurul nevetésed…
Gyönyörű vagy!
Minden kavicsot
összeszedek egymásba illesztek mosolyodból égig érő várat építek melynek nem árthat az idő sem igézet Tekintetedben a millió barna árnyalatának szerelme gyermeklétem ízeit szádról csipegetem le…
Gyönyörű vagy, te!
|
Krasan si…
u tvom
oku
kletva
crne ptice
zalud
je
ugnezdila
i
sudba
jednog
od tvoja
dva deteta
prelomila…
Krasan
si!
I
zatvorenim očima
te
vidim
prema
meni trčiš
iz
tvog zelenog lista
presladak
cvet
cveta
na
tvojim rukama
morne
stene
se
odmaraju
tvoj
osmeh
moje
lice
krasi…
Krasan
si!
Svakog
belutka
priberem
brižljivo
ih slažem
od
tvog smeška
do nebesa
visoku
kulu
gradim
kojoj
ni
vreme
ni urok
štetiti
ne može
u Pogledu
tvom
ljubav
bezbroj
preliva
brauna
okuse
mog
detinjstva
s
tvojih usana
berem…
Krasan
si, ti!
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése