Balázs K. Attila Ballada halott madárral – Balada sa mrtvom pticom

Balázs K. Attila Barót 1973. szeptember 10. –

Ballada halott madárral fekete tavaszban hószagú határban bronztestű vadász s egy kékarcú madár van éjfélük émelygés magányuk töretlen csend az éj peremén ércek a csövekben fekete tavaszban földszagú karokban fekszik a madár burokban halottan ég mélyén hold forog a holdba bezártan őzarcú lány dalol gyomrában madár van kezében tükör van árnya más világban csontszerű madárral kóborol hazátlan élete émelygés magánya töretlen csend az éj peremén könnyek a kövekben

Balada sa mrtvom pticom u garnom proleću snežnomirisavom ataru je lovac broncanog tela i ptica plavog obraza ponoć im je gnusanje samoća potpuna na rubu noći ćutanje u cevima ruda u garnom proleću zemljemirisavom naručju leži ta ptica u omotaču mrtva u dubini neba mesec se vrti u mesec zatvoreno devojka licem srne pevuši ptica joj je u utrobi zrcalo joj je u ruci senka njena u drugom svetu sa pticom nalik kosturu bez domovine se potuca život joj je gnusanje samoća potpuna na rubu noći ćutanje stena je suzom puna Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=1274