Tatjana Debeljački Užice
23. april 1967. –
Ne-brižljivim
Gubi
se u sivilu samoće.
Uljez saznanja - šum iz uma. Nejasna nit, strasna, surova, bdi. Plod nije zavera. Ludak, genije tišine! Približi se neizrecivom. Analiza razuma - ropstvo! U šetnji, vidni stid! Uzbudljiva autonomija, Otvoreni vrata, prozori, Promaja! U magli stepenice Vode ka nebu. Paralizovana savest, Pokretno ogledalo. U množini protiv rečitih, Dirigovanja, ponašanja, I priznati krivicu. Crta koja spaja, Put u svemirski brod. Mimoilazimo sa omalovažanjem. Bronzana žena, Bakarni čovek!!! |
A nemtörődömökhöz
A szürke magányba tűnt.
Az
értelem hangja - betolakodó felismerés.
Ködös
szál, szenvedélyes, kegyetlen, virraszt.
A
termés nem összeesküvés.
Csend
géniusza a félkegyelmű!
A
kimondhatatlanhoz közelít.
Az
indíték taglalása - rabság!
Séta
közben, érzékelhető szégyen!
Incselkedő
függetlenség,
Nyitott
ajtók, ablakok,
Huzat!
A
lépcsők a ködben
az égbe
vezetnek.
Megbénult
lelkiismeret,
Hordozható
tükör.
Többesszámban
az ékesszólók ellen,
Utasítások,
magatartások,
És a
bűnöket bevallani.
Az összekötő
szál,
Az
űrhajóhoz vezető út.
Elkerüljük
a lebecsülést.
Bronz
nő,
Réz
férfi!!!
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése