Acsai Roland Szerelemes vers – Ljubavna pesma

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Szerelmes vers Tegnap nem esett. Ma már esik. Tegnap még csak készülődtek A felhők, hogy hozzánk hasonlóan Megmásszák a tövises, télvégi domboldalt, Aztán beléjük akadtak a tüskék, Mint tegnap az én ujjamba, Meg a kabátomba, és felszakították őket. Az eső és a felhők nem szimbólumok, Vagy allegóriák, csak tények, mint A domboldal, a tüskék, vagy mi ketten, És nem példáznak semmit az Idő múlásán és önmagukon kívül, Vagy, mint a mi esetünkben, az összetartozás Láthatatlan szálain kívül, amik úgy kötnek Össze veled, ahogy az esőcseppek Sűrű öltései az eget a földdel.

Ljubavna pesma Juče nije padala. Danas već pada. Juče oblaci tek su se Spremali da isto kao mi Koncem zime savladaju trnovitu padinu, Ali bodlje su se u njih zakačile Kao juče u moj prst, I u kaput i pocepali su ih. Kiša i oblaci nisu simboli, Ili alegorije, samo su činjenice kao Padina, bodlja ili nas dva I osim sebe i prolaska vremena Ni na što ne ukazuju, Ili, u našem slučaju, na nevidljive niti Uzajamne pripadnosti, koje me s tobom Tako spajaju, kao gusti prodevci Kapi kiše nebo i zemlju. Prevod:: Fehér Illés

Forrás: a szerző