Milica Petričević Trista pena – Háromszáz tajték

Milica Petričević Cetinje 10. oktobar 1994. –

Trista pena I sve svjetlosti I sve tame prošlosti Odnosi. I sav nemir I svu brigu I svo uzbuđenje I sva sjećanja… Poglede. Dodire. Duga milovanja. Poljupce. Jedno  vječno  „posebna si“  koje  više  nije  vječno... I one zelene, najdivnije, tvoje...  koje više nisu tvoje. Odnosi... Tebe. Omiljenu bol. A opirem joj se! Jer te... ma znaš. Ona naša. ... svom ovom tvojom dušom. Želim svoju omiljenu bol nazad! Svoju tužnu bol. Znam da će se jednog dana vratiti ta tužna bol. Potražiću je.

Háromszáz tajték És elviszi A fényt És a múlt minden kínját. És a nyugtalanságot És a törődést És az izgalmat És az emlékeket... Tekinteteket. Érintéseket. Simogatásokat. Csókokat. Egy örökös “különleges vagy”-ot, ami többé nem örök... És azt ami a tiéd, a legszebb, zöld... ami többé nem tiéd. Elvisz... Téged. A kedvenc fájdalmat. De ellenszegülök! Mert te... de tudod. Az a miénk. ... ezzel a te teljes lényeddel. Kedvenc keserűségemet kérem! Komor keserűségemet. Tudom, az a komor keserűség egyszer visszatér. Megkeresem. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2016/12/ustani-ispostuj-sunce-milica-petricevic.html