Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
|
Nepreplovno more
Ti imaš zvjezdani oreol.
Ja: uzengije sjajne.
Ti: svoje more, obalu,
pjesmu i u pjesmi cvijet.
Pred vratima te čeka
lađa pozlaćena.
Mene: konj bez konjanika.
Svake večeri, sa obale plave,
mašeš brodovima i ribolovcima.
Bosa, sa oreolom oko vrata.
Ja: čekam, vadajući konja
da se probudiš na dušeku mom.
Da ti ogrijem noge,
ozeble na mjesečini.
Ti imaš: more, sunce, nebo,
obalu i mjesec.
Ja: konje, livade, koprivnjak
i behar u ogradi.
A dijeli nas samo pramen tvoje kose
i jedno nepreplovno more
u tišini.
|
Átúszhatatlan tenger
Neked
csillagokkal ékes dicsfény jutott.
Nekem:
csillogó kengyel.
Tiéd:
a tenger, a part,
a dal
és dalban a virág.
Ajtód
előtt aranyozott
bárka
vár.
Engem:
lovas nélküli ló.
Esténként
a kék partról
hajókat
és halászokat köszöntesz.
Mezítláb,
dicsfénnyel övezve.
Én: befogva
az időt, várok,
tán
egyszer vánkosomon ébredsz.
Hogy a
holdfényben
kihűlt
lábadat melengessem.
Tiéd: a
tenger, a nap, az ég,
a part
és a hold.
Enyém:
a ló, a mező, a csalános
és a
virágözön a kerítésen.
És csak
egy hajtincsed választ el bennünket
meg egy
átúszhatatlan tenger
a
csendben.
Fordította: Fehér
Illés
Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során
nyújtott értékes kiegészítéseket.
Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne savete
tokom prevođenja.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése