Huba Ildikó Nyíregyháza
1977. december 8. –
|
Életközépkor
A te szerelmed?
Ronda katedrális.
Nem fér el családi
fotográfián,
lemondásokból
magad hordtad össze,
s benn végtelen
unalmas litániák,
színes ablakai
sosem készültek el,
ha tűz a nap,
csak nő a fekete árny,
tornyairól meg a
vízköpő rémek
pikkelyes szája
vicsorog rám,
nyelvüket öltik,
utánam rikoltják:
Te nem ismersz mást,
csak a hiányt!
Az én szerelmem?
Siket gyóntatópap.
Jéghideg padok közt
csoszog bután,
imát még sosem
mondott miattad,
és nem nyújt se ostyát,
se feloldozást.
|
Srednja životna dob
Tvoja ljubav?
Ružna katedrala.
Na porodičnoj fotografiji
nema joj mesta,
iz odricanja
sama si složila,
i u njoj beskonačne
dosadne litanije,
šareni prozori
nikad izgrađeni,
tuče li sunce,
samo crna senka raste,
iz tornjeva pak
na mene krljuštava usta
strašila koje vodu pljuju
cere,
jezike plaze,
za mnom viču:
Ti sem manjka
ništa ne poznaješ!
Moja ljubav?
Gluh ispovedalac.
Među ledenohladnim klupama
priglupo se vuče,
molitvu zbog tebe
još nikad nije izgovorio,
niti hostiju, niti razrešenje
ne nudi.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése