Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2017. március 9., csütörtök

Jász Attila Után – Iza


Képtalálat a következőre: „jász attila”

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Után

Sanyinak

Bátorságot kaptunk tőle. Ahogy a kövér lány mászott előttünk a sziklán. Ha ő meg tudja csinálni, mi is. Araszolni lefelé a függőleges sziklafalon tériszonyba kapaszkodva. Alattad a tenger csapkodja a sziklát, nem nézel le, csak hallod. Meg talán majd minket is, ha már. De nem volt idő gondolkodni, mászni kellett tovább a kövér lány mellett, miközben folytonos szédülés fog el. Lehetetlen, hajtogatjuk félhangosan. Hogy itt lehet csak lejutni. Hogy egyáltalán. A hercegnő sziklafalakkal elzárt strandjára, magányterületre. És elképzelni se tudtuk, a frissítő mártózás után hogyan is mászunk majd vissza. Egyáltalán. És maga a hercegnő hogyan juthatott le. Titkos ajtón talán. És szegény Rilke, ő hogy. Nem tudom, némák a duinói gyíkok. Most figyelni kell, mászni. A kövér lány után.

Iza

Saši

Smelost smo dobili od nje. Kako je debeljuca ispred nas na steni puzila. Ako ona može, možemo i mi. Hvatajući u strah od prostora na okomitoj steni silaziti. Ispod tebe stene more udara, ne gledaš dole, samo čuješ. I možda će i nas, ako već. Ali za razmišljanje nije bilo vremena, trebalo je pored debeljuce dalje puziti, dok te stalna vrtoglavica hvata. Nemoguće je, ponavljamo poluglasno. Da je silazak samo tu moguć. Uopšte. Na hridinama obavijenu zatvorenu obalu princeze, na prostor samoće. I ni zamisliti nismo mogli, posle osvežavajućeg kupanja kako ćemo se popeti. Uopšte. I kako je mogla sama princeza tu stići. Možda preko neke tajnovite kapije. I jadan Rilke, on kako. Ne znam, gušteri Duina su nemi. Sad paziti treba, puziti. Za debeljucom.


Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.lyrikline.org/de/gedichte/utan-7625#.WL5mDdI18dU


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése