B. Radó Lili 1896–1977
Csendes dal
Társam,
aki nélkülem társtalan
bolyongsz a nagyvilágban, mondd, Neked sohsem jutott eszedbe az, hogy én kisérhettelek volna utadon?
Sohsem
gondoltad azt, hogy valahol
van egy szerényke dal, amely Neked szeretne megcsendülni majd először?
Nem
gondoltad, hogy egy virág Neked
bontaná ki tavasszal szirmait és van és él és ajkaidra vár, hogy azok szívják ifjú illatát?
S
nem gondoltál arra, hogy lesz idő,
mikor elfáradt, ezüstös fejed jól esnék valahová lehajtani? |
Tiha pesma
Drugaru moj, ti koji u ovom svetu
bez mene samotno obijaš pragove, reci,
nikad Ti nije palo na pamet da bi
te na tvom putu ja mogla pratiti?
Zar nikad nisi pomislio, da postoji
negde neka skromna pesma koja bi
volela da prvi put Tebi zazvuči?
Zar nisi mislio da bi jedan cvet u
proleće
svoje late Tebi otvorio i postoji
i živi i tvoje usne čeka
da taj mlad miris one udišu?
I nisi mislio na to da doćiće vreme
kad bi ti prijalo mornu,
srebrnastu glavu negde spustiti?
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése