Menta Éva
|
nincs szó
lásd a csendet ott vagyok nappal tükrében ördögszekerek harcában szobád sarkában kabátodról leesett gombban cipőd járásában kezeid fogságában mindennapjaid jelenésében perceim töredékében elcsépelt létemben akarattá tett csendben végtelen fuldoklásaimban aurád körvonalában bocsáss meg csendet mégis kiáltok. |
nema reči
pogledaj tišinu
tamo sam
u ogledalu dana
u borbi kola vraga
u uglu odeljka tvog
u dugmetu sa tvog kaputa otpalog
u hodu tvoje kondure
u stisci tvoje ruke
u tvojim svakodnevnim pojavama
u krhotinama svojih trenutaka
u svom banalnom postojanju
u namerno postavljenom ćutanju
u svojim beskonačnim gušenjima
u obrisima tvoga sjaja
izbavi me
jer
ipak tišinu zovem.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése