Pinczési Judit
Debrecen
1947. október 1. – Budapest 1982. augusztus 12.
|
Októberi vers
Szememből kiemeltem szemem,
ezzel kezdődött bomlásom folyamata. Szelvényezett csupaszodásom szakaszosan történt.
Az első érfogók, csíptetők
fájtak. Áztak a koponyán belüli tamponok.
Május harmadikán eltűnt a hasam.
Mellemen feltűntek az első lábnyomok.
Bőrömön túl zúgott a Műterem:
kampók, szegecsek, kőtagló, sörét.
Ezt már nyitott ámulatban
néztem, érzékeim befogadták fogyatkozásom ütemét.
Jelmezeim ráncában forgó gyutacsok.
Eleven zsineg fut parókáim felé.
A kígyó vetkőzési ideje időtlen.
Dicsérem barackmaggá válásom
szüretét. |
Oktobarska pesma
Oko
sam iz vlastitog oka izdigla,
tok
vlastitog raspada
time
je počelo.
Moje slojevito
ogolevanje
u
etapama se odvijalo.
Prve
hvataljke žila, štipaljke
su
bolele.
Tamponi
unutar
lobanje
su se vlažili.
Trećeg
maja trbuh mi je nestao.
Prve
stope su se na grudima pojavile.
Preko
moje kože Hirurška sala brujala:
kuke,
ekseri, sekira, sačma.
To sam
već u otvorenom snebivanju
gledala,
moji
oseti prihvatili su
tempo
mog opadanja.
U
naborima mojih kostima su obrtne pripaljače.
Prema
mojim vlasuljama živa uzica juri.
Vreme
svlačenja zmije je beskonačan.
Berbu
svog pretvaranja u košticu
hvalim.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése