Mišo L. Korać Crni barjaktar I. i II. deo – Fekete zászlóvivő I. és II. rész

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

I. deo: Pismo mom bratu Moj đed Nikola SAD-e Teksas Porijeklom OFF Montenegro. Ja, Nik pišem pozdrav od tata Đorđija po neki junak Karađorđe. Da, đedo ponekad gleda sa rukom nad očima preko"Bare" sa kojih suza kipti k'o Nijagara... J am Nik od majke Dej mamina mama je od Afrika, vi kažete brat Melez mi kažemo Amerika... Đed Nikola, Nikol SAD-e bio pjesnik. On pjeva Ja pamti: "Jebem ti list na gori jebem ti cvijeće u dolu kad niko neće da shvati u kojem živim boli" On voli Amerika On voli Montenegro... J am narednik demokrata. Đedo priča: Mi nešto barjaktar k'o u Engleska vitez... Ja onda crni barjaktar nešto posebno, hej men... Ja mrzim rat... Sve je budalo ali brate ja vojnik, a rat je igra, bezbol, utakmica... Kako Đedo govori: "Ko će koga do svoj svoga" Đedo je imao muda za tri barjaktara, ono k'o vitez u Engleska, Lord, tako nešto.. On ponosan, kad je ljut kaže: "Ja Nikol seljak izniko iz opanaka" So, no cipelo, prosto gumeno cipelo. Ja puno prica...Jes, J do... Ti prica kako tamo na obala... Meni teško jer mamini crni od Afrika tatini od Jugoslavija, Tito, Balkan Montenegro... ono SSN, Televizija... Piši, moj brat dal' je istina... Ja vas voli... Tvoj crni barjaktar Narednik Lejk od Nikol Nik... II deo: Odgovor bratu Moj dragi Nik Đedova uzdanico da nebi skapanije i ovoga rata Kako bih saznao perjanico da naspram sebe imam brata... Tvoj otac Nikol i moj Đed Perko brat od dva brata sa vjerom u istog boga imahu još jednoga što na vrata mjeseca pokuca te nam stoga po đedovini sopstveni ime muca te se davno za onoga rata pređenu sa Ilija u Alija pa mu je bliža Anadolija ka tebi Amerika no sopstvena kapija... Moj Đed Perko pred samu pogibiju podiše svezane ruke put boga  iz grla mu zakrklja vapaj... “Reci svevišnji mogul' ovakav u raj, što ima od brata bliže no da me on ubija" "Jel' ovaj što nož na grlo spusti Unuk mog brata Alija te ga zvasmo brate Ilija dok nas nenapusti"... Isti smo i Ilija i Alija i Allfi svi smo u nekom Božijem redu u kalendaru pogrešnom redosledu i rasporedu... Il brat odlazi, ili se brat vraća u vjeru, u ovom metežu u ratu, govnima u blatu, nož koristi k'a mjeru... Otac svog oca mrtvog nosaše obrnuše niza stranu svekolike dveri... Natamnik za njim viraše poput izgladnjele zvijeri... Bi julski dan po njima crvi mu niz vrat kapaše put m u se učini vjekovima otac oca mrtvog nosaše... Moj otac, tvoj stric posta ratnik u želji da braću privije oko svoga skuta A tu ga orobiše i prevariše i sad mu srce kuca ispod vojničkog kaputa. Svak se svom bogu vrati prikloni. I mi ćemo brate Nik nama je korijen zajednički, tek kad shvatimo da su zakloni masovni grob vojnićki... Moj dragi Nik naša su đeca od onog mudonje barjaktara pa kad nam se oči poklope na nišanima pucajmo jedan drugom u prsa Jer tu se bratsvo zatvara... Do tada Nik brate po krvi sa slike đe nam đedovi vise iznad ormara, udri junački. muški, prvi budi nalik na prađeda barjaktara što pod barjakom u sred ljuta boja po nebu sasijeca glave u ime glavara u ime gospodara... Kad priđemo bogu na poklon da nam grijehe kantarom mjeri bezglavo sagnuti u vječni naklon prepoznaće u nama zvijeri... Iz grla lavež po vasioni u traganju vječitom za korijenima pitaće Nik milioni šta je to životinjsko u njima... Zbogom. Ne zveckaj oružjem u ime slavskog kolaća ne lomi mi vrata na umu imaj da sam čovjek da držim te za brata dragi moj CRNI BARJAKTARE....

I. rész: Levél testvéremhez Nagyapám Nikola most USA Texas Származását tekintve OFF Montenegro. Én Nik írom Đorđija apa üdvözöl Karađorđe hős utóda. Igen, nagyapa néha keze szemellenző használ néz a „Barán“ túlra könnye mint Niagara zúdul... Én am Nik anyám Dej anyám anyja Afrika, azt mondjátok a testvér félvér mi mondjuk Amerika... Nagyapa Nikola, most USA Nikol költő volt. Ő énekel Én megjegyez: „Izélem a hegyeket izélem a völgyben a virágokat mikor senki sem érti milyen fájdalom élni” Ő szereti Amerika Ő szereti Montenegro... Én lenni őrmester demokrata. Nagyapa meséli: Mi holmi zászlóvivők mint Anglia vitéz... Én akkor fekete zászlóvivő valami különleges, hej men... Gyűlölöm háború... Mindenki bolond de én katona a háború meg játék, baseball, meccs... Ahogy Nagyapám mondja: “Ki kit ha nem a sajátját” Nagyapám három zászlóvivőt kitett mint valami vitéz ott Anglia, Lord, valami hasonló... Ő büszke, dühében mondogatja: “Én Nikol paraszt a bocskorból nőttem ki” So, no cipellő, egyszerű gumi cipellő. Én sokat beszél... Jes, Én do... Te mesélj milyen ott part... Nekem nehéz mert anyámék fekete Afrika apámék Jugoszlávia, Tito, Balkán Montenegro... az az SSN, Televizió... tetvérem, írd meg, igaz-e... Én benneteket szeret... A te fekete zászlóvivőd Lejk őrmester Nikol Nik-től... II. rész: Válasz testvéremnek Kedves Nik Nagyapa támasza ha nem lenne pusztulás és ez a csetepaté Hogyan tudnám meg te büszkeség hogy egy testvérem is él... Apád Nikol és Nagyapám Perko a két testvértőli testvérek mellett akik ugyanazon istenben hittek volt még egy aki az ajtón kopogtatott és nagyapai örökségként egyazon nevet hordott de még az egykori háború után Ilijából Alijára váltott így otthona már veszett otthon közelebb van hozzá Anadolia akár hozzád Amerika... Perko Nagyapám közvetlenül az elmúlás előtt isten felé nyújtott összekulcsolt kezekkel fohászkodott... “Mindenható, mondd, a mennyekbe, tudva, hogy testvérem akár meg is ölhet, hogyan menjek” “Az aki a kést torkunkhoz szorítja testvérem unokája Alija ő ilija volt valaha míg az otthont el nem hagyta”... Nincs különbség Ilija Alija vagy Allfi mindannyian Isten naptárában sorakozunk csak téves sorrendben rangsorban A testvér ha elhagyja hitét netán visszatér, ebben a zűrzavarban, háborúban, ganajban sárban, mérceként kést használ... Apa az apját holtan hordozta mindenfelé mindenféle ajtón kopogtatva... Orgyilkos leselkedett utána kiéhezett bestiaként hajhászta... Szerintük áldás hava volt nyakában pajorok hada uta évszázados apa az apát holtan hordozta... Apám, nagybátyád katonává vált csak hogy testvéreit védőszárnya alá vegye De kirabolták és átvágták és most szíve katonakabát alatt dobog. Mindenki saját istene előtt hajt fejet. Testvérem Nick, mi is így teszünk, közösek a gyökereink, de majd akkor, ha megértjük, a fedezékek katonai tömegsírok... Kedves Nick gyerekeink annak a tökös zászlóvivőnek az utódai mikor szemünk az irányzóval találkozik egymás mellkassát célozzuk És itt bezárul a testvériség... Addig Nick nagyapáink, akik a szekrényről fényképről néznek ránk, utáni vértestvérem, légy hős, férfi a javából mint zászlóvivő dédapánk aki zászlóval a kezében az ütközetben a fejedelem nevében az uralkodó nevében fejeket vett... Mikor isten elé tele bűnbánattal lépünk hogy bűneinket mérlegelje a vadat felismeri bennünk... A világűrben a gyökerek után kutatva Nick milliók kérdik mi az a kegyetlenség bennük... Isten veled. A szláv gyilkos nevében fegyverekkel ne fenyegess nyakamat ne törd ki vésd eszedbe ember vagyok kedves FEKETE ZÁSZLÓVIVŐM testvéred vagyok... Fordította: Fehér Illés

Izvor: Mišo L. Korać - Balkanski voz, Oktotih Podgorica, 2000. str. 43- 46.