Acsai Roland Elaludtál a vonaton – Zaspala si u vozu

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Elaludtál a vonaton Ölembe hajtott fejjel Elaludtál a vonaton Két állomás között, Talán semmi különös Nem volt abban a pillanatban, Nekem mégis sokat jelentett. Szikráztak a csupasz ágak Áramszedői, és a sín olyan volt, Mint egy szán nyoma a hóban, És úgy éreztem, mintha átszálltunk Volna egy másik szerelvényre, A valóságos vonat tovább robogott Az ablakunk mellett, mi meg Ott maradtunk az álombeli kocsiban, És nem tartottam attól, hogy a kalauz Leszállít, hiszen volt érvényes Jegyem. Te voltál az, ahogy ott Feküdtél az ölemben.

Zaspala si u vozu Između dve stanice U mom krilu si Zaspala u vozu, U tom trenu valjda Ništa naročito nije bilo, Meni je ipak puno značio. Vodiči struje golih grana Su iskrile, a tračnice su Na trag saonice ličile, I činilo mi se kao da smo Na neku drugu kompoziciju preseli, Ispred našeg prozora stvaran voz je Dalje jurio a mi smo U vagonu snova ostali, I nisam se bojao da će me kondukter Izbaciti, ta punovažnu kartu Sam imao. Ti si bila ta, koja je tamo U mom krilu ležala. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-1-1058/harmadik-idoszamitas-acsai-roland-versei