Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2017. október 23., hétfő

Sead Husić Knjižare – Könyvkereskedés


Sead Husić Tuzla 28. april 1986. –

Knjižare

Tom ulicom često sam prolazio.
U njoj je moje pjesničko djetinjstvo počinjalo.
Tamo sam upoznao i Baudelairea i Lorcu. Da.
Tamo sam upoznao i djevojku koja ja voljela
Eliota. Moje pjesme nisu bile snažne kao njegove.

Ona je voljela Eliota!

Svako moje naglabanje o njemu pratile
bi njezine nervozne kovrdže. Ja i danas
prolazim tom ulicom. Tamo je opustjelo sve.
Ljubav smrdi. Često se sjetim Eliota...

I, gle: prodavačice više nema,
 ni stalaka za knjige,
 ni Eliota.

 Evo me, gledam u njihova gojazna veličanstva:
 pileće batake, goveđe odreske i umotana Bošnjaka
 skrivena iza „mrske“ svinje.

Ali više Eliota nema.

                    P. S.

                   Nekako pred smrt moju, naravno,
                   nedaleko od odrezaka – tri ulice niže
                   vidim njega – Eliota.
                   O beskrajno sam bio zadivljen!

                   Reče mi tada: „Znaš, nedostaje mi ona
                   knjiška prašina. Čuo sam da su bataci
                   zauzeli moje mjesto.“
                   Rekoh mu: „Ne mari, ljudi vole izmišljati.“

Izvor: Sead Husić: Na tragu modernizma, Klepsidra Kreševo, 2015. str. 39.


Könyvkereskedés

Gyakran mentem végig azon az utcán.
Költészetem kölyökkora ott kezdődött.
Ott ismertem meg Baudelaireat is, Lorcat is. Igen.
Ott ismetem meg a kislányt is, aki Eliotot
szerette. Költeményeim vele nem vetekedhettek.

Eliotot szerette!

Minden róla szóló megjegyzésemet
hajtincseinek ideges rezgése követte. Ma is
azon az úton járok. A pusztaságon.
Áporodott a szerelem. Eliotot gyakran idézem...

És íme: hiányzik az eladókisasszony,
könyvespolcok sincsenek,
Eliot sincs.

Itt vagyok, hízott őfelségüket bámulom:
csirkecombok, hússzeletek és becsomagolt bosnyák
a “gyűlölt” disznó mögé rejtve.

De Eliot nincs többé.

                P. s.

               Valahogy halálom előtt, természetesen,
               a szeletektől nem messze – három utcával
               lejjebb ott látom – Eliotot.
               Ó, rabul ejtett, elvarázsolt!

              Megszólított: „Tudod, hiányzik
              a könyvek pora. Hallottam, csirkecombok
              foglalták el azt a helyet.”
             „Semmi baj – válaszoltam – koholmány.“
                 
Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése