Dijana Tiganj Kažu – možda je to samo navika – Mondják – talán ez csak szokás

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Kažu – možda je to samo navika

Kažu

Možda je to samo navika

To što osjećam tvoju blizinu

Udaljenu tačno 218 kilometara

Zračnom linijom

Ili nešto više kopnom.

Što gubim dah dok tražimo

Pravu riječ na različitim jezicima

(a zapravo istim)

Da prećutimo istinu koja stoji iza nje.

Što se razumijemo

Dok iznosimo nepremostive jezičke razlike

I rapravljamo se

Je li "volin" ili "volim"

I što vri krv u venama dok naslućujemo

Odgovor onog drugog.

Kažu

To je samo zabluda

Što prećutimo muzikom i

sa par bezveznih, crno-bijelih fotografija

Sve ono što nemamo hrabrosti

Za reć'

Jer tu su sve te barijere.
Kilometri.

Istorija.
Povijest.

Istine i laži o vjekovima mrtvim i

Ostale razlike koje se pružaju

Između nas

Kao plavetnilo mora

I vrhovi Loveća.

Hvatajući se kao davljenici

za slamku

Za jedinu stvar koja nas spaja.

Kažu

To će proći...

Pohlepna želja magli vid i počinjemo da im vjerujemo.

Suviše razlika između dva tijela

Koja se nikada nijesu dotakla,

Dok noćima u mislima

Prožimaju se i postaju jedno.

I kako objasniti takvima

Da razlike ne postoje

Sve dok se po otkucajima srca

Različitih jezika

Savršeno razumijemo...

Izvor: http://www.insp.rs/2017/10/dijana-tiganj-kazu-mozda-je-to-samo.html

Mondják – talán ez csak szokás

Mondják

Talán ez csak szokás

Mert légvonalban

Pontosan 218 kilóméterről

Vagy szárazföldön valamennyivel többről

Érzem közelléted

Mert míg a megfelelő kifejzéseket más-más nyelven

(tulajdonképpen ugyan azon)

Keressük eláll a lélegzetem

És a mögötte rejlő igazságot elhallgatjuk.

Mert megértjük egymást

Míg az áthidalhatatlan nyelvi különbségekről beszélünk

És vitatkozunk

„Szeretlek-e” vagy „széretlek”

És míg várjuk a másik válaszát

ereinkben forr a vér.

Mondják

Egyszerű tévedés

Az hogy zenével és

néhány jelentéktelen fekete-fehér fényképpel

Elhallgatjuk minazt amit

A korlátok

Miatt nem merünk kimondani.

Kilóméterek.

Történelem.

Hagyományok.

A tengernyi kékként

És Lovćen csúcsaként

közöttünk élő

Tények és koholmányok a régen halottakról

És az egyéb különbségek.

Fuldoklókként kapaszkodunk

a szalmaszálba

Az egyetlen dologba, ami összeköt bennünket.

Mondják

Elmúlik...

Kapzsi vágy csalja az érzékeket és neki kezdünk hinni.

A soha nem érintkezett két test

Között túl sok a különbség

De éjjel gondolatban

Egybe forrnak.

És az ilyeneknek hogyan megmagyarázni

Mindaddig míg szívverésük

Bár különböző nyelveken

Tökéletesen értik egymást

Különbségek nem léteznek...

Fordította: Fehér Illés