Márkus László Miskolc 1955. február 13. –
|
Én szerettelek
Fura, amikor
szerelem
feszül szerelemnek s meddő viták rabolnak értékes perceket, miközben éltünk homokja egyre gyorsabb ütemben pereg, hogy azután másik dimenzióban, - talán egy felhőszélről - lábunk lógázva nevessünk felfuvalkodott önmagunkon és szemrehányón rebegtetve szárnyunk elsuttogjuk újra, én szerettelek... |
Voleo sam te
Čudno je kad ljubav
na ljubav se napinje
i dragocene trenutke
jalove diskusije truju,
a film našeg života
sve brže i brže
se vrti, da posle
u jednoj drugoj dimenziji,
- možda sa ruba oblaka -
klateći se nogama
naduvenog sebe
ismejemo svojim krilima
sa prekorom zamahnemo
i ponovo šapnemo,
voleo sam te...
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése