Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2017. november 30., csütörtök

Milena Nikolić Život pre tebe – Jöttöd előtti élet


Milena Nikolić

Život pre tebe

Duboko u julsku noć
omamljena mirisom leta
krenu da se nižu sećanja
bez hronološkog reda
bez smisla
u fragmentima
I odjednom sam u Crnoj Gori
u malom primorskom mestu
imam 12 godina
i još uvek te ne znam
Srećna sam
osmeh mi nije usiljen
odglumljen
izrežiran
Odjednom sam u starom školskom dvorištu
treći sam razred
i plačem
jer sam izgubila omiljenu loptu
i tu dečju bol pamtim
kao jedan od prvih komada
otkinutih sa zdravog srca
Odjednom sam na kraju osnovne
na ekskurziji
na Tari
u hotelu sa pogledom na teren
na šume
na nebo
Sedim na terasi naše sobe
sa kosom uvijenom u peškir
i ni ne slutim da postojiš
i da nam se putevi približavaju
da bi se najzad spojili
za par meseci
od tog trenutka
Odjednom sam na raskršću
na raspustu između osnovne škole
i gimnazijskih dana
nisam ogorčena
ne prezirem ljude
zaljubljena sam u nekog
ko jedva sluti da postojim
ali verujem da je to prava ljubav
da je to prva ljubav
ona koja se desi jednom
i ne prestaje
Još uvek ni ne slutim
kakav me vatromet očekuje
kakve mi se oluje spremaju
kakvi mi brodolomi predstoje
Još uvek ne znam
da prava ljubav
prva ljubav
tek vreba iza ugla
da mi kaže kako sam budalasta
i detinjasta bila
Još uvek ni ne sanjam
da ćeš okrenuti svet koji znam naglavačke
da ćeš mu promeniti koordinate
dimenzije
strukturu iz korena
Još uvek nisam osetila
polet deteta koje prvi put hoda
sreću koja te probudi iz sna
strast koja ti muti rezonovanje
bes koji te izjeda iznutra
razočaranje koje je toliko jako
da prerasta u fizičku bol
Još uvek nisam okusila slast
noćnih iskradanja iz kuće
tajnih poljubaca
izgovorenih laži
prećutanih istina
sakrivenih suza
ugušenih jecaja
Odjednom se vraćam
u ovu duboku julsku noc
dok se prisećam
kako je bilo nekad
i kakva sam bila nekad
I odjednom proleće zvezda padalica
a poslednji put sam je videla
ima tri godine
još onda kada sam tebe ljubila tajno
i posle toga nikad više
ali ima nečeg magičnog
sudbonoskog u julu
i dok gledam prah koji je ostao za
palom zvezdom
imam samo jednu želju
da pogledam onu devojčicu
koja stoji pred ogledalom
i divi se svom odrazu
dok se sprema za izlazak
i da joj kažem da ostane kući
i čvrsto zaključa vrata
jer je iza tih vrata čekaju
godine drame
histeričnih napada smeha i suza
pogaženog morala
ukaljanih misli
poruka bez odgovora
obećanja bez pokrića
susreta bez pozdrava
milovanja bez ljubavi
odlazaka bez oproštaja
Rekla bih joj da ostane kod kuće
i čvrsto zaključa vrata
jer je iza tih vrata
čekaju godine tebe.

Jöttöd előtti élet

Az álmok egy júliusi éjjel
a nyári bódulatban
időrendet felrúgva
kuszán
részletekben
indultak útjukra
És Montengróban találtam magam
a kis tengerparti helységben
12 évesen
és még mindig nem ismerlek
Vidám vagyok
mosolyom nem erőltetett
megjátszott
begyakorlott
A régi iskola udvarában vagyok
harmadikos
és sírok
mert kedvenc labdámat veszítettem el
és e gyerekkori  fájdalmat
úgy jegyeztem meg mint az egyik első
kiszakított szívdarabot
Az elemi iskola végén vagyok
kiránduláson
Taran*
a szállodában ahonnan látszik a mező
az erdő
az ég
Szobánk erkélyén
hajamat törölközőbe csavarva ülök
és nem is sejtem létezel
és hogy közelednek utaink
és attól a pillanattól számítva
pár hónappal később
végre összetalálkoztunk
Válaszút előtt állok
az elemi iskola és a gimnáziumi évek
közötti szünidőben
nem vagyok elkeseredett
nem gyűlölöm az embereket
valakibe szerelmes vagyok
aki alig sejti létezem
de hiszem ez az igazi szerelem
ez az első szerelem
az amelyik egyszer fordul elő
és meg nem szűnik
Még mindig nem sejtem
milyen tűzijáték vár rám
milyen viharok elé nézek
milyen buktatók várnak
Még mindig nem tudom
hogy az igazi szerelem
az első szerelem
a sarok mögül méreget
hogy mondogatja bolondos vagyok
és gyermeteg
Még mindig álmodni se merem
hogy a fejtetőn ismert világomat megfordítod
hogy a koordinátákat
méreteket
szerkezetet gyökeresen megváltoztatod
Még mindig nem éreztem
a gyerek első léptekor érzett lendületet
a gyönyört mely álmodból ébreszt
a szenvedélyt mely zavarja az elmét
az indulatot mely belülről éget
az oly erős csalódást
mely fizikai fájdalmat okoz
Még mindig nem éreztem
a mámoros éjszakai kisurranásokat
titkos csókokat
hazugságokat
elhallgatott igazságokat
titkos könnyeket
elfojtott zokogást
Egyszerre ismét
ebben a júliusi éjben vagyok
és eszembe jut
milyen volt egykor
milyen voltam
És egyszerre megjelent egy hulló csillag
három éve
láttam utoljára
akkor mikor titokban csókoltalak
és azóta sem
de van valami varázslatos
sorsdöntő a júliusban
és míg a hulló csillag után
maradt porfelhőt nézem
egyetlen kívánságom van
azt a kislányt szeretném látni
aki a tükör előtt állva
légyottra készülve
saját alkatában gyönyörködik
és mondanám maradjon otthon
zárja be az ajtót
mert azon az ajtón túl
évek sorscsapások
a kacaj és könnyek
eltiport erkölcs bemocskolt gondolatok
hisztérikus rohamai várják
válaszolatlan üzenetek
üres ígéretek
köszöntés nélküli találkozások
rideg simogatások
búcsú nélküli elválások
Mondanám maradjon otthon
és zárja be az ajtót
mert azon az ajtón túl
az évek téged várnak.

*Tara – szerbiai hegy, kedvelt kirándulóhely

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://www.insp.rs/2017/08/milena-nikolic-zivot-pre-tebe.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése