Petrőczi Éva A bokályos házban – U kući sa bardakom

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

A bokályos házban Golgota, datura, mák – valami törökös bódulat-kacskaringók – ma már ki tudja, milyen virág indázza be a bokályos ház falát. Voltaképp: mindegy. Fő, hogy kivirágzott, s hogy újraálmodott testvérei között a régi falnak annyi dísze-éke: ím, hazaköltözött. Ha ki szegény vagy, fáradt, lesántult, beteg: úgy lépj e házba, mint aki gyógyulást kínáló szent földre érkezett. A nehézléptű vándor itt könnyű tündérbokára kap; és fejedelmi nővé lebben szakadt saruban is nyűgös és kopott zarándok-magad.                   Sárospatak, Vörös-torony

U kući sa bardakom Golgota, mak, testija – vijuge, nekakva turska omama – danas već ko zna, zidove kuće sa bardakom viticama kakav cvet obavija. Ustvari: sve jedno je. Bitno je, da je rescvetala, da među ponovo sanjanim braćama mnoštvo ukrasa starog zida: evo, kući je stigla. Ti, ko si siromašan, umoran, šepav, bolestan: u tu kuću tako stupi, kao neko ko na svetu zemlju koja ozdravljenje nudi stiže. Skitnica teškog koraka tu lake članke vila dobija; i u pocepanoj sandali iznurena i podrapana lutalica, ti sama u caricu se pretvaraš.                      Šarošpatak*, Crveni toranj *Drevno mesto u Mađarskoj sa utvrdom iz doba Turaka. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Pozsony, 2017. 71. old.