Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2017. november 8., szerda

Radomir D. Mitrić Mladi Casanova – Az ifjú Casanova


Radomir D. Mitrić Jajce 29. aprila 1981. –


Mladi Casnova

Ti si tišina koju obljubljuje
glas moje požude, vučica u tebi
je jedro moje strasti, ako sam onaj
koji potanja, budi moj svjetionik,
kaplja za moja isušena njedra,
sjaj što ne tamni na ostavljenim stvarima
za svjedočanstvo da je moguć beskraj,
ti što si riječ koja krvari srce i crta
filigranske ožiljke tuge po njemu,
osjećam, plima koja nadolazi donosi
godine zaborava, niti paučine za staze
kojima više nikada neće hoditi tvoja prebijela
čednost dok budem vrištao u rešetkama bola
kao izgubljen samoglasnik među svim suglasnicima
ovoga svijeta, ljubav je rat, ljubav je smrt,
izgubljen dom u kojem stanuju mrtvi
kojih se stidimo kad zastudi život u nama
ti si čigra, ti si čioda, bogomoljka koja jede
svog ljubavnika poslije koitusa,
surova spoznaja da ljubav je gubitak sebe.




Az ifjú Casanova

Csend vagy akit kéjvágyam
tesz magáévá, benned a nőstényfarkas
szenvedélyem vitorlája, ha én vagyok
az aki sűllyed, világítótorony légy számomra,
kiszáradt vitorláimra csepp,
az elhagyott tárgyakon nem fakuló fény,
bizonyítva, lehetséges a végtelen,
hang vagy, melytől vérzik a szív és
a bú filigrán forradásokkal ékesíti,
érzem, az érkező apály a feledés
éveit hozza, a csapást melyen feddhetetlen voltod
soha többé nem jár, pókháló borítja,
míg én, a gyötrődés tömlöcében, a mássalhangzók
sokaságában elveszett magánhangzóként
üvöltök, harc a szerelem, halál a szerelem,
halottak lakta elveszett otthon
akik miatt, ha fúj az északi szél, szégyenkezünk,
pörgettyű vagy, gombostű vagy, imádkozó sáska vagy
aki közösülés után szeretőjét felfalja,
kegyetlen a felismerés: a szerelem önmagad veszte.

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése