Vercsek Györgyi Szakadék – Provalija

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Szakadék Szakadék szélén homályos alak, körülötte fátyolos ködfalak. Dermedten áll és csak bámul maga elé, nem akar már nézni a múltja felé. Szakadék alatt a mélység tátongva várja, vajon életének árja merre lendíti, lelkének gyengülő szele merre repíti. Csak áll és vár némán, az idő oly csendben halad, körülötte lassan oszladoznak a halvány ködfalak. Tisztábban látja már a mélyülő világot, még nem akar a sírjára fehér virágot. De továbbra is áll és bámul az alak, míg újra és újra arra téved az arany alkonyat.

Provalija Tamna prilika je na rubu bezdana, oko njega proziran zid privida. Ukočeno stoji u prazninu zuri, na prošlost više ne želi osvrtati. Ispod bezdana dubina ga čeka, vir njegovog života gde će ga strpati, oslabljen vetar njegovog duha gde će ga ostaviti. Tek stoji i nemo čeka, vreme tako tiho prolazi, proziran zid privida tako sporo razilazi. Svet u nestanku već bistrije vidi, beli cvet na svoj grob još ne želi. Prilika i dalje stoji, samo zuri, a zlatan suton oko njega i dalje kruži. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=horvathzsoka&pid=168606&blog_cim=Vercsek%20Gy%F6rgyi