Hajdan Valéria Napramorgó – Gunđanje

Hajdan Valéria Budapest 1962. június 30. –

Napramorgó Forogtál, mint Napra, mért köpködnél szotyit? Nem múlt még el a tél, bár már tavaszodik. Hiányodért szívem, lelkem panaszkodik, Valamiért titkon beléd kapaszkodik. Visszafogom magam csendben válaszodig, Míg hajnal s az éjjel meg nem házasodik. Eljutottunk egyszer már megszokásokig, Ne jussunk el messzebb szörnyű bántásokig. Tiszta fényű folyó is meghártyásodik, Fátyol ül szemeken viszontlátásokig. Rád gondolván addig amíg párásodik, Szelíd félelemmel visszavárásodig. Nehéz vajúdás ez várostól városig, Várom, mi születik, számolok háromig.

Gunđanje Kao da si se oko Sunca vrteo, što bi pljuvao semenke? Zima još nije prošla ali na vratima je proleće. Zbog tvog nedostatka i srce i duša moja se jada, Zbog nečeg potajno za tebe se hvata. Tiho do tvog odgovora suzdržavam se, Dok zora i duboka noć brak ne sklope. Jednom smo već stigli do navada, Neka ne stignemo dalje do zlostavljanja. Kat-kad se zamuti i blistavo sjajna reka, Mrena je na očima do ponovnih susreta. Na te mislim tokom gomilanja para, Pitomom zebnjom do tvog povratka. Teška je to borba od grada do grada, Dok do tri brojim, čekam šta se rađa. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/105251