Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2018. január 18., csütörtök

Hajdan Valéria Napramorgó – Gunđanje


Hajdan Valéria Budapest 1962. június 30. –

Napramorgó

Forogtál, mint Napra,
mért köpködnél szotyit?
Nem múlt még el a tél,
bár már tavaszodik.
Hiányodért szívem,
lelkem panaszkodik,
Valamiért titkon
beléd kapaszkodik.
Visszafogom magam
csendben válaszodig,
Míg hajnal s az éjjel
meg nem házasodik.
Eljutottunk egyszer
már megszokásokig,
Ne jussunk el messzebb
szörnyű bántásokig.
Tiszta fényű folyó
is meghártyásodik,
Fátyol ül szemeken
viszontlátásokig.
Rád gondolván addig
amíg párásodik,
Szelíd félelemmel
visszavárásodig.
Nehéz vajúdás ez
várostól városig,
Várom, mi születik,
számolok háromig.

Gunđanje

Kao da si se oko Sunca vrteo,
što bi pljuvao semenke?
Zima još nije prošla
ali na vratima je proleće.
Zbog tvog nedostatka
i srce i duša moja se jada,
Zbog nečeg potajno
za tebe se hvata.
Tiho do tvog odgovora
suzdržavam se,
Dok zora i duboka noć
brak ne sklope.
Jednom smo već
stigli do navada,
Neka ne stignemo dalje
do zlostavljanja.
Kat-kad se zamuti
i blistavo sjajna reka,
Mrena je na očima
do ponovnih susreta.
Na te mislim
tokom gomilanja para,
Pitomom zebnjom
do tvog povratka.
Teška je to borba
od grada do grada,
Dok do tri brojim,
čekam šta se rađa.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.poet.hu/vers/105251

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése