Svetlana Polić Sjaj – Fény

Svetlana Polić Užice 20. avgust 1974. –

Sjaj Nisam ti pričala da ponekad u želji da povratim sjaj, posegnem rukom ka vatri i ne, ne boli mene bol, već miris izgorele kože to je ono što ostavlja trag. Zažmuri na jedno oko kad ti se čini da nepovratno gubiš sve, u vreme umrlih ptica svoje si gnezdo svio. Ne huli onda željom, ne podrivaj istine sjaj, ne očekuj previše jer si dobio sve. Ti si za mene uvek bio                           i ostao                             ljubav.

Fény Neked nem mondtam, időnként, hogy a fényt visszaidézzem, kezem a tűzbe teszem, és nem, nem a fájdalom fáj, az égett bőr illata, az az ami nyomot hagy. Mikor úgy tűnik végérvényesen mindent veszítesz egyik szemed hunyd be, fészkedet a halott madarak idején raktad. Ne átkozd a sorsot, ne ásd alá a fény őszinte voltát, ne várj túl sokat, mert mindent megkaptál. Számomra maga a szerelem                                    voltál                                      és maradtál. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/09/svetlana-polic-sjaj.html