Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2018. január 2., kedd

Svetlana Polić Sjaj – Fény


Svetlana Polić Užice 20. avgust 1974. –


Sjaj

Nisam ti pričala
da ponekad
u želji da povratim sjaj,
posegnem rukom ka vatri
i ne,
ne boli mene bol,
već miris izgorele kože
to je ono što ostavlja trag.

Zažmuri na jedno oko
kad ti se čini
da nepovratno gubiš sve,
u vreme umrlih ptica
svoje si gnezdo svio.
Ne huli onda željom,
ne podrivaj istine sjaj,
ne očekuj previše
jer si dobio sve.

Ti si za mene uvek bio
                          i ostao
                            ljubav.
Fény

Neked nem mondtam,
időnként,
hogy a fényt visszaidézzem,
kezem a tűzbe teszem,
és nem,
nem a fájdalom fáj,
az égett bőr illata,
az az ami nyomot hagy.

Mikor úgy tűnik
végérvényesen mindent veszítesz
egyik szemed hunyd be,
fészkedet a halott madarak
idején raktad.
Ne átkozd a sorsot,
ne ásd alá a fény őszinte voltát,
ne várj túl sokat,
mert mindent megkaptál.

Számomra maga a szerelem
                                   voltál
                                     és maradtál.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/09/svetlana-polic-sjaj.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése