Baka Györgyi Virágkereszt – Krst cveta

Baka Györgyi Budapest 1951. április 16. –

Virágkereszt Nélküled vezethet-e út hozzám s belőlem kifelé gyöngéd érintésed alig érzékelhető mégis egész lényem betölti át nem adható illatok gyűlnek sejt-mélyeken s fonódnak láthatatlan kereszted fájára oly rejtettek, mint   hangod, szavad bennem vágyódás telítve asszonyi álommal és megfosztva tőle: végtelen távolságod ámulatba ejtő bennem levésed oly titkos, hogy folyton kereslek magamban ha megtörik reményem sírsz bennem, s alig érzem szólsz hozzám, s nem értem önzésemben égek – mégis visszatérítesz magadhoz fügefáiddal, tengerillatoddal odakuporodnék lábaidhoz hallgatnám a bensődben hullámzó éjszakák és nappalok szüntelen zenévé szövődő hangjait így csitulna el nyughatatlan szívem szerelme, beleolvadva teremtő tüzedbe

Krst cveta Može li cesta do mene bez tebe da vodi na telu mom tvoj nežan doticaj jedva se oseća ipak čitavo biće mi prožima u dubinama ćelija miris što se predati ne može gomila i tvoj nevidljiv krst obavija tako je tajan kao u meni tvoj glas izraz čežnja je snovima ljube ispunjena a i lišena: tvoja bezgranična udaljenost u mon biću začuđujuće prisustvo toliko je tajnovito da neprestano u sebi te tražim ako mi se nada lomi u meni plačeš i jedva osećam obraćaš mi se i ne zbog sebe u vlastitom egoizmu gorim – ipak stablima smokava, mirisom mora do sebe me privlačiš do tvojih nogu bi se prislonila u tvojoj unutrašnjosti postojeće neprestane u muziku pretvorene glasove uzburkanih noći i dana bi slušala tako bi se ljubav mog neobuzdanog srca stišala stapajući se sa tvojom vatrom koja stvara Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző