Faiz Softić Balada o komšiji – Ballada a szomszédról

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Balada o komšiji Da nije bilo rata Moj bi komšija Rasim Pravio stolice, kao uvijek Ovako, vijek mu produžavamo pitanjem: “Možda je živ?” Kad su ga odveli – Svunoć je kuckala crna reza Na dovratku. Svunoć se oči i vrata ne zaklopiše. Ni riječ nije prozborio Nit pogledao koga. A kriv je bio: Nije se krstio, nije pio, Nije psovao Boga. U zoru majka je u tespihu Ime Rasimovo prebirala. O Bože, da ne bi rata, Moj bi komšija, kao uvijek, pravio stolice da drugi na njih sjedaju. I kuće bi nam se gledale.

Ballada a szomszédról Ha nem lett volna háború Szomszédom Rȃszim* Mint mindig, székeket készítene Így, kérdésünkkel éltetjük: “Talán él?” Mikor elvitték – Az ajtófélfán a fekete metszet egész éjjel ropogott. A szemek és ajtók éjjel nyitva maradtak. Egy szót se szólt, Senkire nem nézett. De bűnös volt: Nem keresztelkedett, nem ivott, Istent nem káromolta. Anyám hajnalban a tespihet** morzsolgatva Rȃszim nevét említette. Istenem, ha nem lett volna háború, Szomszédom, mint mindig, széket készítene, mások meg ráülnének. És otthonaink is egymásnak integetnének. * Rȃszim – muzulmán férfi név **tespih – ejtsd: teszpih. Muzulmán imatárgy – 33 vagy 99 kőből áll. A magyar rózsafűzérnek felel meg. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 88. str.