Milica Petričević Neka iz prošlih vremena – Múltbéli teremtés

Milica Petričević Cetinje 10. oktobar 1994. –

Neka iz prošlih vremena Sjećam se kako si mi govorio da nikada nećeš zavoljeti moj zeleni kaput i da ga, slobodno, više nikada ne stavim na sebe. Podsjećam te na neku iz nekih prošlih vremena, to nisam ja, šta, ustvari, glumim. Želiš da pripadaš nekom drugom vremenu, kažeš. Da pripadam nekom drugom vremenu - samo sam jednom u životu čula. Od Njega. Koliko puta sam te pri rastanku podsjećala da upališ svjetla i vežeš pojas. Koliko su te samo nervirali moji prokleti strahovi. Više se ne plašim. Odavno nema nikog da te podsjeća na pojas i svjetla, a odavno već ima Neko ko voli moj zeleni kaput koji se savršeno uklapa sa očima boje proljeća. Odavno za tebe nema kaputa mog, isto tako ni mene. Nema da žulja. Zato - živi spokojno.

Múltbéli teremtés Emlékszem, ahogy modogattad, zöld kabátomat sosem fogod megszeretni és legjobb lesz, ha soha többé nem veszem fel. Holmi múltbéli teremtésre emlékeztetlek, aki nem én vagyok, tulajdonképpen színészkedek. Állítod, más korszakba szeretnél tartozni. Hogy más korszakba szeretnék tartozni – ezt életemben egyszer hallottam. Tőle. Búcsúzáskor hányszor kértelek, kapcsold be a fényszórókat és használd az övet. Átkozott félelmeim mennyire idegesítettek. Már nem félek. Már nincs aki az övre és fényszórókra emlékeztetne, de van Aki szereti a tavaszszínű szememmel összhangot alkotó zöld kabátomat. Kabátom számodra többé nem létezik, mint ahogy én sem. Nem dörzsöl. Hát – nyugodtan élj. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor