Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
|
Sanak
Eh da mogu
ispjevat
djevojku
sa strukom
ko jabukovim
kalemom
Sa obrazima
poput behara jabukova.
I moja da
je. U vijeke vjekova.
Da je zaludu
traže u kuću
prebogatu
iz koje
odive u prviče dolaze
na hatovima
vilenim
sa djeverima
viđenim.
Da joj ruže
uz jastuk
prislanjam
nek joj u
san mirisom bez kraja
udaraju.
Eh da mogu
ispjevat
djevojku vilinsku.
S usnama
poput sunčeva zalaska nad Bjelasicom.
Sa pjegama u očima
kao krompirove zlatice.
Koja bi s godinom
rađala sinove zlatnih ruku
a ja dijelio djeci zvjezdane ogre
kao muštuluke.
|
Álom
Bár
tudnék
a nádszál
derekú
almapiros
arcú lányról
dalolni.
És az
enyém lenne. Míg a világ világ.
És
hiába keresnék a dúsgazdag
házában
ahonnan
az eladó lányok
talpig
selyemben neves
menyasszonykísérőkkel
mennek.
Párnájára
rózsát
helyeznék
hogy
álmában rózsaillat
kísérje.
Bár
tudnék
a
tündérlányról dalolni.
Akinek
ajkán
a
Bjelasica-i* lenyugvó nap sugarai.
Szemében
aranyszeplők.
Éveken
keresztül
aranykezű
fiúkat szülne
én meg
számukra ajándékként
a
csillagos eget hoznám.
*Montengeróban
2139 m magas hegy.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése