Željka Janković Almost blue – Almost blue

Željka Janković Kragujevac, 23. mart 1989. –

Almost blue Te večeri kraj obale U moru alkohola Podvig je bio naći Kap pijaće vode I ona se za tu slamku Što joj je pružio Uhvatila kao Davljenik. Morski lahor Par tonova bluza I plava špilja Samoće Dok pevušila je Blue moon On svirao je Almost blue I baš u tom „zamalo“ Beše sva njihova nada. I razlika. Žongliranje Željom. Žalobna Železnica Žilave Žudnje I žulj od žileta laži. Šačica Domaštane Stvarnosti Šapat Vrišteće Strave i šamar odšetalih šansi. Sebična Sloboda Sebstva. Kako to već dolikuje, Pobednik ne voli Osvrtanje. Al’ noćas ga ta ćudljiva melodija Prominula sa ploče u čajdžinici Vraća na obalu, Bremenitu bluzom, Budalastim bivanjem u bivšoj budućnosti, Kojom ona hoda sa nastranom nasladom Grejući se opiljcima kondicionala prošlog. Kaže, Sve je drugačije Sem tvoje ušne školjke. I bas ključa tvojih kukova. I još ti u oku onaj putokaz Što smo, zaneseni, zaobišli Plešuci pod plavim pogledima plime. Ali, žalo se više ne kikoće Svetlucavo zelenkasto Tek pokatkad zatalasa mu se osmejak U dnu brka Gde veslaju neki drugi prsti Optočeni zlatom. S leve strane obale duva vetar Koščata šaka treperi prazna Zjapi. Vapi.

Almost blue Azon az estén a parton Az alkoholtengerben Művészet volt Egy cseppp ivóvizet találni És a lány abba a szalmaszálba Amit a fiú nyújtott Fuldoklóként Kapaszkodott. Tengeri fuvallat Néhány blues taktus És a magány Kék barlangja Míg a lány A Blue moon-t énekelte Addig a fiú Az Almost blue-t játszotta És pont abban a “majdnem”-ben Reménykedtek. És különböztek. Varázslás Vágyakkal. Állhatatos Álmodozás Siralmas Sínpárja És koholmányél okozta kérges tenyér. A valóság Tenyérnyi Káprázata A rikoltó Rémület Sutyorgása és az elkószált lehetőségek csapása. Szűkmarkú Szabadság Szédelgése. Ahogyan az már illik A győztes a széljegyzeteket Nem szereti. De ma éjjel az a szeszélyes dallam A lemez mellől a kávézóból A partra vitte, A bluessal terheltre, A múlt jövő bolondos színterére Ahol a lány torz gyönyörrel a volt Feltételes mód szilánkjaival melegedve sétál. Állítja, Fülkagylóidat Kivéve minden más. És csípőd basszuskulcsát. És szemedben még ott van az az útjelző Amelyet a kék apály tekintete alatt Fellelkesülten táncolva elkerültünk. De a tengerpart többé nem kuncog Zöldesen csillogva Bajúsza mélyén Ahol arannyal kürölvont Idegen ujjak eveznek Mosolya csak néha villan. A szél a bal partról fúj Üresen remeg a csontos kéz Kirekesztett. Kérlel. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://zexyjankovicfr6.blogspot.rs/