Milica Petričević Cetinje 10.
oktobar 1994. –
Sunce
me pregrijalo
Koračam ulicama koje su upijale
korake i vrištale naša imena. Odzvanjaju bolom koji volim. Omiljena bol. Tužna bol. Mirišu zagrljaji i duga držanja za ruke. Obećanje da ćeš biti Tu. Dereš se. Pljuješ mi u lice zaborav. Vrištim tvoje ime… Ne napuštaj me! Budim se u znoju. Sunce me pregrijalo. |
Túlhevített a nap
A
lépteinket magukba szívó utcákat
járom
és
nevünket
sikoltozták.
Az
általam
szeretett
fájdalomtól
hangosak.
Kedvelt
fájdalom.
Szomorú
fájdalom.
Illatosak
az ölelések és
a
hosszú kézszorítások.
Az
ígéret hogy
Itt
leszel.
Ordítozol.
Arcomba
köpköd a feledést.
Nevedet
kiáltom...
Ne
hagyj el!
Megizzadva
ébredek.
Túlhevített
a nap.
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése