Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2018. június 26., kedd

Mišo L. Korać Tri dugara – Három barát


Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –



Tri drugara

– Priče iz solitera –

Đole Glavonja,
Macko Prpa
i Paja Ledeni,
tri drugara,
tri musketara
iz moga kvarta
nerazdvojni
od malena
bez para,
ono roditelji
razdvojeni,
nezaposleni,
valjaju sitnice
da djeca prežive,
da se sačuvaju,
da ih maknu sa ulice;
znate već klasika,
navika...
/Il, tako nešto/.
Dogovore se
vjerujte vješto
da se u podrum
sakrivaju
da lijepak
duvaju...
I tako potraje duvanje
jedno vrijeme...
kao: Što je "kul",
odeš u oblake,
izmišljaš doživljaje,
razne teme,
prepričavaš događaje,
uspomene...
Ali.!?
Ne ide,
ne funkcioniše...
Macko Prpa odustane,
kao boli ga
kad ustane
glava,
povraćanje,
ne može u školu,
njemu se spava,
živi u bolu
i take,
isprike
otprilike.
Đole Glavonja
inače krpa,
u neki biznis
s matorim se
utrpa...
Kao prodaje
na veliko
djelove,
trguje sa svijetom:
Hong-Kong,
Indokina,
Malezija;
Žali se ne umije
da računa,
da se sabere...
Stari se dere:
"Koji sam te krasni
školovao,
u glavi ti malarija"...
I tako lijevi razlozi,
uglavnom,
duvanje
zaobilazi...
Jedino Paja Ledeni
ostane...
Sa duvanjem
nikada da prestane,
nema hrabrosti,
valja neku
Anu-Ikebanu
velika ljubav;
vremenom
lagano pređe
na marihuanu...
Kao to je "Kul"
ti je vic
i bogme za godinu
ili duže
navuče se na špric...
Prođu godine,
deset,
dugo vremena...
E sada nema natrag,
Paja Ledeni
dođe
Đoletu Glavonji
na prag.
Treba mu šušta,
lova...
"Znaš, kao skidam se
počeću život iznova".
E, oćeš... Đole ugledan
građanin
bavi se politikom...
Da ga ukokaš
ne da pare nikom.
A i smeta mu
sa Ledenim
da ga vide...
"Čuješ, Ledeni,
evo još ovoga puta,
evo, i pride.
Al, nemoj više
ne ide“...
Jedva
prevali preko zuba,
kurvinski
prema bivšem drugu
i zatvori mu vrata,
"Zbogom, prekini
ne mogu s tobom
izvini..."
Ledeni pošizi
ode kod Macka
kod Prpe...
Macko Prpa..!
U je....!
Profesor na fakultetu.
Zakuca Ledeni,
Macko se pravda:
"Vjeruj mi moj medeni
nemam, mala plata,
žena, djeca,
znaš ono, ovo,
obaveze"...
Opali kao iz topa.
Sve nešto bez veze.
Znaš ja sam crko,
istina - diploma,
sve je u redu.
Al, sam tropa
zapao u bijedu.
Imam prijatelje
hoćeš da te liječe
to ti je kul
najpreče...
"Čovječe,
ne možeš uvijek
tako"...
Paja Ledeni
stajao dugo,
plakao
kao dijete..
(Muvale mu se slike
iz solitera.)
Duvanje lijepka
i sve to nekako
tužno sjećanje.
Macka Prpe
žena
kao od kamena
(ne šljivi podsjećanje)
iz sobe viče,
ono, čeprka
kamence...
"Macice, ko je to tamo ?
Mršni ga samo
pa dođi ovamo,
srculence"...
Tu noć Ledenom,
ne morate vjerovati,
suze su tekle
kao vodopadi.
I kad je negdje
pred samu zoru
odlučio šta da uradi
skočio sa mosta
pravo u rijeku
bilo mu dosta
nakaradi...
Sjutra sahrana.
Par bližih rođaka
ono...Dva metra
raka...
Dogovori
oko plaćanja...
Raziđe se svijet
na humci jedino
ostane
ostavljen
Anin cvijet...
A u novinama
negdje u uglu
njegova slika,
riječi stoje
kao da drugarstvo
brane...
"Posljednji pozdrav
Paji Ledenom
prije sahrane...
Našem drugaru
otišao je da se odmori.
Nije znao da
stane,
da progovori kad treba.
Htio je da se
navuče na skroz...
Kao, baš nam je žao
neka mu prosto bilo.
(Koje sve laži, jao..! )
Bio je leden ko kamen
nije nam milo,
Htio je "Haša"
da se natrpa
i tome slično..."
U potpisu lično
stali:
Đole Glavonja, biznismen
i dr Macko Prpa...

Három barát

– Toronyházi mesék –

Kobak Gyura,
Prpa Mackó
és Jeges Pájó,
lakótelepünkön éltek,
gyerekkoruktól kezdve
elválaszthatatlanok,
három barát,
három muskétás,
szüleik
külön éltek,
szegények,
munkanélküliek,
hogy a gyerekek túléljenek,
hogy megvédjék őket,
hogy ne az utcára kerüljenek,
turkáltak;
ősi módszer,
hagyomány...
/Vagy valami hasonló/.
Megbeszélték,
higgyétek el, ügyesek voltak,
az alagsorban
titokban
ragasztót
fújnak...
És egy ideig
fújták a ragasztót...
így: Ez "cool",
a felhők közé röppensz,
kitalált élményekről,
meg nem történt esetekről,
emlékekről
mesélsz...
De.!?
Nem megy,
nem működik...
Prpa Mackó visszalép,
szövegel, felkeléskor
fáj
a feje,
hányingere van,
nem mehet az iskolába,
aluszékony,
fájdalom gyötri,
hát így,
légbőlkapott
kifogások.
Kobak Gyura
ügyeskedik,
apjával
közösen
üzletel...
Állítólag
nagyban
alkatrészeket árul,
világszerte kereskedik:
Hongkong,
Indokína,
Malézia;
Panaszkodik,
nem tud számolni,
összeadni...
Az öreg meg ordítozik:
"A francnak
taníttattalak,
fejed maláriás”...
Mondvacsinált
kifogások,
a ragasztófújást
elkerüli...
Jeges Pájó
egyedül marad...
Rendületlenül
fújja a ragasztót,
bátortalan,
holmi
Anna-Ikebanával hempereg,
nagy szerelem;
idővel
marihuána
következett...
Milyen "Cool",
ez vicc
és istenemre egy év múlva
vagy később
fecskendő következik...
Múltak az évek,
évtized,
hosszú idő...
Nincs visszaút,
Jeges Pájó
Kobak Gyura
ajtaján
kopogtat.
Készpénzre van
szüksége...
" Elvonókúrára megyek,
új életet kezdek“.
Majd ha fagy... Gyura
tekintélyes polgár,
politikus...
Ha megfujtod,
pénzt akkor sem ad.
És zavarja
ha Jegessel
együtt látják...
"Ide figyelj Jeges,
most még egyszer,
itt van, meg is toldom.
De, többé ne gyere,
nem megy...”
Összeszorított
fogai közül
sziszegte
a régi barátnak
és becsukta előtte az ajtót,
"Isten veled,
nemkívánatos egyén vagy,
bocsánat...“
Jeges felháborodva
ment Mackóhoz,
a Prpához...
Prpa Mackó...!
Ó, b...!
Egyetemi tanár.
Jeges kopogtat,
Mackó szabadkozik:
"Hidd el barátocskám,
nincs, kicsi a fizetés,
itt az asszony, gyerekek,
tudod, hogy van,
kötelességek”...
Egy szuszra mondja.
Badarságok.
Sehol se vagyok,
igaz - diploma,
minden rendben.
De, tropa vagyok,
koldússzegény.
Vannak barátaim,
akarod, hogy gyógyítsanak,
ez cool,
a legfontosabb...
"Ember,
nem élhetsz mindig
így”...
Jeges Pájó
sokáig ott állt,
sírt,
mint egy gyerek...
(Toronyházi képek
jutottak eszébe.)
A ragasztófújás
és ehhez hasonló
szomorú emlékek.
Prpa Mackó
felesége,
mintha sziklából lenne,
(emlékekre fittyet hány)
a szobából,
díszköveket matatva
kiabál...
"Mackó, ki az ott?
Küldd a francba
és gyere ide,
szivecske”...
Jegesnek, akkor éjjel,
hiszitek vagy nem,
vízesésként
folyt a könnye.
És úgy
hajnaltájt
döntött,
leugrott a hídról,
a folyóba,
mindenből
elege volt...
Másnap temetés.
Néhány rokon
meg... Két méteres
gödör...
Tanácskozás,
a számlát ki kell fizetni...
Szétszéledtek,
a hanton
egyetlen
virágszál maradt,
Annáé...
Az újság
egyik sarkában
fényképe,
alatta a szöveg
mintha bartátságukat
védené...
"Jeges Pájó
temetése előtti
utolsó üzenet...
Barátunknak,
aki pihenni tért.
Nem tudott
talpra állni,
mikor kellett, beszélni.
Valahogy mindig
csusszant...
Utána a fájdalom maradt,
legyen neki könnyű a föld.
(Jaj, micsoda hazugságok...!)
Jéghideg volt, akár egy kő,
zavarba ejtő,
“Cuccot” kért,
hogy bepakoljon
meg hasonló... "
Aláírták,
személy szerint:
Kobak Gyura, vállalkozó
és dr Prpa Mackó...

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Miso L.Korac Soliter u Podrumu Obodsko slovo Podgorica str. 2002. 9 – 16. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése