Mišo L. Korać Tri dugara – Három barát

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Tri drugara – Priče iz solitera – Đole Glavonja, Macko Prpa i Paja Ledeni, tri drugara, tri musketara iz moga kvarta nerazdvojni od malena bez para, ono roditelji razdvojeni, nezaposleni, valjaju sitnice da djeca prežive, da se sačuvaju, da ih maknu sa ulice; znate već klasika, navika... /Il, tako nešto/. Dogovore se vjerujte vješto da se u podrum sakrivaju da lijepak duvaju... I tako potraje duvanje jedno vrijeme... kao: Što je "kul", odeš u oblake, izmišljaš doživljaje, razne teme, prepričavaš događaje, uspomene... Ali.!? Ne ide, ne funkcioniše... Macko Prpa odustane, kao boli ga kad ustane glava, povraćanje, ne može u školu, njemu se spava, živi u bolu i take, isprike otprilike. Đole Glavonja inače krpa, u neki biznis s matorim se utrpa... Kao prodaje na veliko djelove, trguje sa svijetom: Hong-Kong, Indokina, Malezija; Žali se ne umije da računa, da se sabere... Stari se dere: "Koji sam te krasni školovao, u glavi ti malarija"... I tako lijevi razlozi, uglavnom, duvanje zaobilazi... Jedino Paja Ledeni ostane... Sa duvanjem nikada da prestane, nema hrabrosti, valja neku Anu-Ikebanu velika ljubav; vremenom lagano pređe na marihuanu... Kao to je "Kul" ti je vic i bogme za godinu ili duže navuče se na špric... Prođu godine, deset, dugo vremena... E sada nema natrag, Paja Ledeni dođe Đoletu Glavonji na prag. Treba mu šušta, lova... "Znaš, kao skidam se počeću život iznova". E, oćeš... Đole ugledan građanin bavi se politikom... Da ga ukokaš ne da pare nikom. A i smeta mu sa Ledenim da ga vide... "Čuješ, Ledeni, evo još ovoga puta, evo, i pride. Al, nemoj više ne ide“... Jedva prevali preko zuba, kurvinski prema bivšem drugu i zatvori mu vrata, "Zbogom, prekini ne mogu s tobom izvini..." Ledeni pošizi ode kod Macka kod Prpe... Macko Prpa..! U je....! Profesor na fakultetu. Zakuca Ledeni, Macko se pravda: "Vjeruj mi moj medeni nemam, mala plata, žena, djeca, znaš ono, ovo, obaveze"... Opali kao iz topa. Sve nešto bez veze. Znaš ja sam crko, istina - diploma, sve je u redu. Al, sam tropa zapao u bijedu. Imam prijatelje hoćeš da te liječe to ti je kul najpreče... "Čovječe, ne možeš uvijek tako"... Paja Ledeni stajao dugo, plakao kao dijete.. (Muvale mu se slike iz solitera.) Duvanje lijepka i sve to nekako tužno sjećanje. Macka Prpe žena kao od kamena (ne šljivi podsjećanje) iz sobe viče, ono, čeprka kamence... "Macice, ko je to tamo ? Mršni ga samo pa dođi ovamo, srculence"... Tu noć Ledenom, ne morate vjerovati, suze su tekle kao vodopadi. I kad je negdje pred samu zoru odlučio šta da uradi skočio sa mosta pravo u rijeku bilo mu dosta nakaradi... Sjutra sahrana. Par bližih rođaka ono...Dva metra raka... Dogovori oko plaćanja... Raziđe se svijet na humci jedino ostane ostavljen Anin cvijet... A u novinama negdje u uglu njegova slika, riječi stoje kao da drugarstvo brane... "Posljednji pozdrav Paji Ledenom prije sahrane... Našem drugaru otišao je da se odmori. Nije znao da stane, da progovori kad treba. Htio je da se navuče na skroz... Kao, baš nam je žao neka mu prosto bilo. (Koje sve laži, jao..! ) Bio je leden ko kamen nije nam milo, Htio je "Haša" da se natrpa i tome slično..." U potpisu lično stali: Đole Glavonja, biznismen i dr Macko Prpa...

Három barát – Toronyházi mesék – Kobak Gyura, Prpa Mackó és Jeges Pájó, lakótelepünkön éltek, gyerekkoruktól kezdve elválaszthatatlanok, három barát, három muskétás, szüleik külön éltek, szegények, munkanélküliek, hogy a gyerekek túléljenek, hogy megvédjék őket, hogy ne az utcára kerüljenek, turkáltak; ősi módszer, hagyomány... /Vagy valami hasonló/. Megbeszélték, higgyétek el, ügyesek voltak, az alagsorban titokban ragasztót fújnak... És egy ideig fújták a ragasztót... így: Ez "cool", a felhők közé röppensz, kitalált élményekről, meg nem történt esetekről, emlékekről mesélsz... De.!? Nem megy, nem működik... Prpa Mackó visszalép, szövegel, felkeléskor fáj a feje, hányingere van, nem mehet az iskolába, aluszékony, fájdalom gyötri, hát így, légbőlkapott kifogások. Kobak Gyura ügyeskedik, apjával közösen üzletel... Állítólag nagyban alkatrészeket árul, világszerte kereskedik: Hongkong, Indokína, Malézia; Panaszkodik, nem tud számolni, összeadni... Az öreg meg ordítozik: "A francnak taníttattalak, fejed maláriás”... Mondvacsinált kifogások, a ragasztófújást elkerüli... Jeges Pájó egyedül marad... Rendületlenül fújja a ragasztót, bátortalan, holmi Anna-Ikebanával hempereg, nagy szerelem; idővel marihuána következett... Milyen "Cool", ez vicc és istenemre egy év múlva vagy később fecskendő következik... Múltak az évek, évtized, hosszú idő... Nincs visszaút, Jeges Pájó Kobak Gyura ajtaján kopogtat. Készpénzre van szüksége... " Elvonókúrára megyek, új életet kezdek“. Majd ha fagy... Gyura tekintélyes polgár, politikus... Ha megfujtod, pénzt akkor sem ad. És zavarja ha Jegessel együtt látják... "Ide figyelj Jeges, most még egyszer, itt van, meg is toldom. De, többé ne gyere, nem megy...” Összeszorított fogai közül sziszegte a régi barátnak és becsukta előtte az ajtót, "Isten veled, nemkívánatos egyén vagy, bocsánat...“ Jeges felháborodva ment Mackóhoz, a Prpához... Prpa Mackó...! Ó, b...! Egyetemi tanár. Jeges kopogtat, Mackó szabadkozik: "Hidd el barátocskám, nincs, kicsi a fizetés, itt az asszony, gyerekek, tudod, hogy van, kötelességek”... Egy szuszra mondja. Badarságok. Sehol se vagyok, igaz - diploma, minden rendben. De, tropa vagyok, koldússzegény. Vannak barátaim, akarod, hogy gyógyítsanak, ez cool, a legfontosabb... "Ember, nem élhetsz mindig így”... Jeges Pájó sokáig ott állt, sírt, mint egy gyerek... (Toronyházi képek jutottak eszébe.) A ragasztófújás és ehhez hasonló szomorú emlékek. Prpa Mackó felesége, mintha sziklából lenne, (emlékekre fittyet hány) a szobából, díszköveket matatva kiabál... "Mackó, ki az ott? Küldd a francba és gyere ide, szivecske”... Jegesnek, akkor éjjel, hiszitek vagy nem, vízesésként folyt a könnye. És úgy hajnaltájt döntött, leugrott a hídról, a folyóba, mindenből elege volt... Másnap temetés. Néhány rokon meg... Két méteres gödör... Tanácskozás, a számlát ki kell fizetni... Szétszéledtek, a hanton egyetlen virágszál maradt, Annáé... Az újság egyik sarkában fényképe, alatta a szöveg mintha bartátságukat védené... "Jeges Pájó temetése előtti utolsó üzenet... Barátunknak, aki pihenni tért. Nem tudott talpra állni, mikor kellett, beszélni. Valahogy mindig csusszant... Utána a fájdalom maradt, legyen neki könnyű a föld. (Jaj, micsoda hazugságok...!) Jéghideg volt, akár egy kő, zavarba ejtő, “Cuccot” kért, hogy bepakoljon meg hasonló... " Aláírták, személy szerint: Kobak Gyura, vállalkozó és dr Prpa Mackó... Fordította: Fehér Illés

Izvor: Miso L.Korac Soliter u Podrumu Obodsko slovo Podgorica str. 2002. 9 – 16.