Nagy L. Éva Végzet – Sudbina

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Végzet csupaszra mart szívvel kiáltok nem vagyok az aki voltam mindenemet oda adtam látom érzelem veszve maradt a magányos este ha meghalok vihar leszek szélt verek és fát tördelek felsírnak a hullámhabok könnyeznek a kis patakok kérdezik hogy mi lett velem néma szóval felelgetek úgy sem várok feleletet ember voltam amim csak volt szétosztottam becsaptak és el is hagytak fojtó éj szalad felém koldultam a szeretetért ilyen az ember végzete elcsitul szép csendben mint az éjjeli zene

Sudbina ogoljelim srcem povičem nisam ta koja sam bila sve što sam imala poklonila vidim osećaji su izgubljeni ostale su usamljene večeri umrem li vihor ću biti stvoriću vetra, stabla lomiti zaplakaće valovi suziće potoci pitaju šta je sa mnom nemo odgovaram ta odgovor ne čekam čovek sam bila šve što sam imala podelila prevarili su me i napustili noć koja guši prilazi mi zbog ljubavi sam prosjačila takva je čovekova sudbina stiša se kao noćna muzika Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/nagy-l-eva-versei