Babics Imre Esőcsepp – Kap kiše

Babics Imre Budapest 1961. június 14. –

Esőcsepp Az esőcsepp, míg zuhanása tart, nem vádolja magát a zivatart, s hogy fényt tör meg, s ettől kitakart, s hogy a Teremtés része, mégse lény; szétfröccsen a varázsfa levelén, csak töredéke csöppen le elém; s írok esőcsepp-költeményeket, mert betölt az elemi szeretet, s mert tudom, a széthullás fáj Neked; …és túláradásom maga a part.

Kap kiše Kap kiše, sve dotle dok pada samu oluju ne napada, jer svetlost lomi, je raskrinkana, deo je Stvaranja, biće ipak nije; na listu čarnog drveta se razlije do mene od nje tek delić dopire; i pesme o kapi kiše cvrkutam jer u meni je iskonska ljubav, i jer znam Tebi boli sunovrat; ...moje bujanje sama obala je. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.irodalmijelen.hu/2014-dec-8-1927/idozavar-babics-imre-versei