Két hang
M. temetésén, mikor a
fehér koporsót
négy lakkozott hajú, láthatólag alkoholista férfi épp kezdte volna leengedni a gödörbe, az anyja egyszer csak üvölteni kezdett, bár inkább mormogás volt kezdetben, halk, ismeretlen nyelvű kántálás, ami aztán egyre erősödött, majd végre elérte csúcspontját, amikor a koporsó kikerült látóteréből, félig már a gödörbe engedték, akkor kiszakította magát egyetlen megmaradt fia és rég mással élő férje karjai közül, ekkor már valóban üvöltött, egyfajta önkívületben, az arca talán az orgazmus pillanatában feloldódott archoz hasonlított leginkább, a lelkész elfordította a fejét, a kápolna borostyánnal befuttatott falát nézte meredten, amikor az egyik közeli utcában megszólalt a fagyasztott zöldségekkel és jégkrémekkel házaló kisteherautó jól ismert dallamkürtje, s ez a két hang, M. anyjának üvöltése és a kisteherautó dallamkürtje, valami elmondhatatlan módon egyesült az erős szélben, kavargott a fejünk fölött, láttam, más se nagyon tud mit kezdeni ezzel, zavart tekintetek, egy kisfiú csak, halványzöld gyereköltönyben,
csokornyakkendővel,
ahogy rángatta az apja kezét, hogy apu, siessünk, puncsot csak, érted, csak puncsot vegyél, ne epret, mert az szar, érted, puncsosat. |
Dva glasa
Na sahrani M., kad su četiri
muškaraca
Prevod: Fehér Illés
|
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Böngészde - Pabirčalište - Gleaner
▼
2018. november 5., hétfő
Győrffy Ákos Két hang – Dva glasa
Győrffy Ákos Vác 1976.
május 8. –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése