Háy János Vers életért – Pesma za život

Háy János Vámosmikola 1960. április 1. –

Vers életért Idő, idő, te nagy úr, milyen meséből jöttél, hogy nem marad utánad, csak mérgezett alma és kiszáradt kút. Idő, idő, te nagy úr, ki vagy te, hogy soha nem vagy, talp alatt, de minden úton útban vagy. Idő, idő, te nagy úr, mit szedsz szét és mit építesz fel, kinek markolod a kezét, és kinek engeded el? Idő, idő, te nagy úr, milyen úr vagy, hogy vizünkből kiiszol, kenyerünket feleszed. hogy mindent odaadsz, amit elveszel. Idő, idő te nagy úr, csak most az egyszer elég legyen, hogy máját vetted, megkínoztad, vérét vetted, megkínoztad, nyálát vetted, megkínoztad, torkát vetted, megkínoztad. Idő, idő, te nagy úr, csak most az egyszer, ha van szived, ne most vidd el, akit megmarkoltál, hogy elviszel.

Pesma za život Vreme, vreme, veliki gospodaru, iz kakve priče si došao da iza tebe sem otrovane jabuke i isušenog bunara ništa drugo ne ostaje. Vreme, vreme, veliki gospodaru, ko si da ispod tabana nikad nisi, ali na svakom putu smetalo si. Vreme, vreme, veliki gospodaru, šta rastavljaš i šta gradiš, čiju ruku hvataš i čiju ispustaš? Vreme, vreme, veliki gospodaru, kakav si ti veliki gospodar, našu vodu popiješ, naš hleb pojedeš, sve što daješ uzimaš. Vreme, vreme, veliki gospodaru, samo ovog puta neka bude dosta da si mu jetru uzeo, izmučio si ga, krv si mu uzeo, izmučio si ga, slinu si mu uzeo, izmučio si ga, grlo si mu uzeo, izmučio si ga. Vreme, vreme, veliki gospodaru, samo ovog puta, ako srce imaš, koga si uhvatio da bi ga odneo, nemoj sad odneti. Fordította: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera.hu/hirek/hay-janos-vers-eletert