Villányi László A sportos anyuka – Sportski nastrojena mama

Villányi László Győr 1953. május 19. –

A sportos anyuka

Ha megkérdeznék tőle, mire a legbüszkébb,
kapásból felelné, hogy a kőkemény fenekére,
s azonnal helyesbítene, persze a lánya után;
nyáron a síeléshez gondosan kiválasztott ruházatot,
télen a futás, kerékpározás nélkülözhetetlen kellékeit
szereti nézegetni a szekrényben, s olykor fel is próbálja
utolérhetetlen futócipőjét, sisakját vagy kesztyűjét;
ne állj meg, soha ne állj meg, inti kislányát
az erdei tornapálya elején, s ő szófogadóan lohol,
nem hallja a harkály kopácsolását, nem észleli a mókus
surranását, nem simogatja meg a moha zöldjét,
csak az álldogáló őz láttán tétovázik egy pillanatra,
de hallja a parancsba adott testamentumot:
ígérd meg, hogy majd te is elhozod ide a lányodat.

Forrás:

Sportski nastrojena mama

Kad bi nju upitali, na što je uistinu ponosna

iz rukava bi istresla, na kamenotvrdu stražnjicu

i odmah bi ispravila, naravno posle kćerkine;

u ormaru leti brižljivo izabranu opremu za skijanje,

a zimi neophodne potrepštine biciklizma, trčanja

voli posmatrati, kat-kad svoju nedostižnu

patiku za trčanje, kacigu ili rukavicu i proba;

nemoj stati, nikad nemoj stati, govori kćerci

na početku šumske staze i ona poslušno juri,

totrkanje detlića ne čuje, prolaz veverice

na primećuje, zelenilo mahovine ne pogladi,

tek srnu ugledavši na momenat zastane

ali čuje u zapoved dat testament:

obećaj da ćeš i ti svoju kćerku ovamo dovesti.

Prevod: Fehér Illés