Zsille Gábor Ó, a parkok – O, parkovi

Zsille Gábor Budapest 1972. március 2. –

Ó, a parkok Ó, a parkok. Félholt levelek október végén. Kandeláberek sora és maszatos padok. Szalmavirág, kövirózsa, ágyások romjai. Ó, a rozsdaszín foltok. Folyton esteledik. Megborzongnak a szoborfejek, szemük fennakad. Semmit sem hallani, pedig már egészen közel járhat. Egy fa menekülni próbál, lombja belepirul a szégyenbe. Nem is pirul, csak sápad. Gyertyán, tölgy, juhar, avar-ágyban alvó béka. Ó, a parkok.

O, parkovi O, parkovi. Polumrtvo lišće krajem oktobra. Niz kandelabera i zamazane klupe. Ruševine smilja, čuvarkuće, leja. O, mrlje boje rđe. Stalno veče se spušta. Glave kipova zadrhte, oči se zakače. Ništa se ne čuje, ali verujem već je sasvim blizu. Jedno drvo pobeći pokušava, krošnja se srami, rumeni se. Ni ne rumeni se, tek je bleda. Grab, hrast, platan, u šušnju zaspala žaba. O, parkovi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://netpansip.hhrf.org/ungparty/doku/z/zsille/0211versek.htm