Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
|
Altató helyett
Éjjel érzem,
csak nyugvó öklöm fegyver köztünk. Takart, feszült gyilkos, közös határ, kettős egység.
Halott homályban
kezem a háttérből kiválik. Ölni, simogatni... Tétováz.
Hajnalban majd belőled
faragok kemény hitet, húsevők oltárát, büntető támaszt.
Ott, hol fény és árny
közt az idő megpihen, Hol simulnak, kicsit kézen fogják egymást a pillanatok, szemünkben a ragadozó, tört ívű ugrás, csituló izmainkban az éhség kíváncsiság.
2000
|
Umesto uspavanke
Noću osećam,
između nas oružje
moja mirna pesnica je.
Pokrivena, napeta ubica,
zajednička granica, dvostruko jedinstvo.
U mrtvoj tami
izdvaja mi se ruka
iz pozadine.
Ubiti, gladiti...
Okleva.
U svanuću tvrdu veru,
oltar mesoždera,
oslonca koja kažnjava
iz tebe ću isklesati.
Tamo gde između svetlosti i sene
vreme se odmara,
Gde trenuci
kat-kad se sjedine,
za ruke se uhvate,
u očima nam je grabljiv skok
polomljenog luka,
u našim smirenim mišićima
glad je znatiželja.
2000
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése