Ana Nikvul pomiriši oca sine – fiam szagold meg apádat

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

pomiriši oca sine

sine moj izvini što te nikad nisam rodila
prosto nije naišao onaj koji bi mi te napravio od čistog vazduha
i čiste želje i čiste duše koja se ne zakopčava na ledjima
nije zalepršao u meni onaj živi leptir od šara mojih sazdan
niti je uopšte prošao pored mene takav neki
koji nije trebao da mi kaže ništa a da ja kažem hoću
izvini sine što te ne učim motao motao svilicu
na nežnu malu ručicu
i gusu baba gusu deda
ni prvi korak ni male boginje
ni prve ljubavi ni prve ranje ni prvi strah
ništa propala stvar od guranja želje uz brdo
sine ako me ikad igde sretneš ispričaću ti
da se ovih dana pojavilo jedno visoko čelo do u nebo
i jedna velika nežna šaka sa položenim zlatnikom
koji bi rado ćutanjem stavila na moj pupak da me oplodi
žarom tihih ratnika i pomalo samoubica nežnosti
tužan mu je osmeh i često bezrazložno vesela narav
noć mu letuje u podbratku što miriše na laku kolonjsku vodu
i ne znam da l bi ti se dopalo da te baš on ljulja
na svojim širokim grudima a ti se smeješ sisajući prst
a ako ga sretneš pomiriši ga sine
ako na tebe i mene miriše naš je
a ako ne
opet mi oprosti što te nikad roditi neću

Izvor: autor

fiam szagold meg apádat

fiam ne haragudj sosem szültelek meg

az aki tiszta levegőből őszintén tiszta szívvel tudott volna megteremteni

aki nem hátul gombol egyszerűen nem került elém

az a tarkaságommal ékesített életvidám lepke sem rebbent bennem

és olyan sem ment el mellettem

akinek igent mondtam volna a nélkül hogy megszólalna

bocsásd meg fiam nem tanítalak selymet sodortam

gyengéd kacsódra sodortam

meg csitt anyóka csitt apóka

első lépés sincs bárányhimlő sincs

első szerelem sincs első seb sincs első félsz sincs

kudarcot vallott kísérlet a vágyak hegyre görgetése

fiam ha valaha is találkozunk elmesélem

ezekben a napokban égig érő homlok jelent meg

meg egy hatalmas gyengéd tenyér aranytallérral

melyet köldökömre szívesen tennék hogy a halk harcosok lelkesedésével

és az öngyilkosok gyengédségével termékennyé tegyen

mosolya szomorú és gyakran minden ok nélkül vidám

könnyű pacsuliillatú tokájában nyaral az éj

és nem tudom szeretnéd-e ha széles mellén

éppen ő ringatna te meg ujjadat szopva nevetsz

fiam szagold meg ha egyszer találkozol vele

ha illata a tiéd és az enyém akkor a miénk

de ha nem

bocsásd meg hogy sosem szüllek meg

Fordította: Fehér Illés